Mikor jön az öreg? (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált.
Zentai ​László 1950-ben született Sopronban, ahol a Soproni Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjaként ismerkedett a vers- és prózaírással. Költeményei és más írásai 1968 óta jelennek meg lapokban, folyóiratokban, antológiákban, rádiókban, önálló könyvekben Ma Szilasligeten él, nyugalmazott kormányzati főtisztviselő. Művészetének, mint ahogy emberi magatartásának is rokonszenves jellemzője az elesett-kiszolgáltatott emberi sorsok javításának nemes szándéka. Zentai László elbeszéléseinek fontos tartóoszlopa a reális történetalakításban sugalmazott törekvés az erkölcsi érték nivellálására. Jellemző alkotói módszere a visszatekintés a jelenből a valós életminták boncolása közepette. S kudarcon felülemelkedés lehetőségét sem tagadva. „Mindenkiért időben el fogok jönni! Egésze biztos, hogy senkit sem fogok itt felejteni, egyetlen élőlény sem maradhat örökké ezen a földön, mert ez a dolgok természetéből következik. Ha megszületettek, meg is fogtok halni! Ez alól nincs felmentés, nincs lehetőség fellebbezésre!“ – hallotta álmában, s mintha a tálalószekrény üvegvitrinjéből jött volna a jeges, kísérteties hang. Látta Leonardo da Vinci öregkori arcát, ahogy a szentenciát lassan, tagolva mondja, a szája nyugodt, a tekintete beletörődő, megfontolt, több mint atyáskodó, hullámos ezüsthaját félelmetesen fújja a szél.