Mátyás király Bécsben (aláírt példány) [antikvár]

Ha innen, a fraknói tanya tornácáról, a lejtős kert fái fölött északkeletre nézek, akadálytalanul ellátok a Fertő tóig, sőt a Lajta hegység is jól kirajzolódik az ég alján. Mögöttem a Rozália-hegységnek a ház fölé emelkedő keleti nyúlványa eltakarja ugyan a fraknói várat, mégis jelen van és hatalmában tartja az egész vidéket. Nem a Bécsben töltött másfél évtized, hanem Fraknó történelmi légköre ösztönzött arra, hogy összegyűjtsem Hunyadi Mátyás ausztriai uralmának emlékeit és megírjam ezt a könyvet. Már akkor elgondolkoztatott a vár bejárata fölötti márványtábla latin nyelvű szövege, amikor huszonöt évvel ezelőtt először álltam a kapujában. A vár üzenetéből különösen a következő szavak hatottak rám: „Engem, akit Magyarország koronájáért adott Mátyás király idegennek és gróf Esterházy Miklós hűsége adott vissza ugyanannak a koronának . . . őrizzetek meg épségben." Utána kellett nézni, hogy megértsem az összefüggést a korona, Mátyás és Fraknó között. Az 1463-as bécsújhelyi békeszerződésben III. Frigyes császár azzal a feltétellel adta vissza a 23 évvel korábban birtokába került magyar szent koronát, hogy Fraknó, Kabold és Kismarton vára a hatalmában marad. Hunyadi Mátyás a korona visszaszerzése érdekében, átmenetileg kénytelen volt tudomásul venni a Habsburgok terjeszkedését, a nyugat-magyarországi végvárak elvesztését azonban sohasem tekintette véglegesnek. A történelmi határok helyreállításának a szándéka is szerepet játszott abban, hogy Mátyás az 1470-es sikertelen közeledési kísérlet után két hadjáratot is indított a császár ellen. Fraknót nem katonai erővel, hanem békés úton szerezték vissza a magyarok a várat zálogjogon birtokló Szent György-lovagrendtől. A rend nagymestere, Johann Siebenhirter 1488. február 13-án adta át Mátyásnak Fraknó kulcsait. Ekkor már nemcsak Bécsen, de valamennyi alsó-ausztriai váron a Hunyadiak hollós zászlaja lengett, a Lajta és az Enns folyó között.