Kézjegy 16. (dedikált példány) [antikvár]

Tisztelet az alkotóknak! Már a 16. Kézjegy-antológiát veheti a kezébe az, aki szereti olvasni a megyebéli alkotók írásait. A tény már önmagában is figyelemre méltó. S ami ezen túlmutat, még fonto-sabb: van egy olyan fórum, ahová várják az ígéretes szárny-próbálgatókat. Ehhez még az életkornak sem kell feltétlenül alacsonynak lenni. A diáktól a nyugdíjasig sokan publikálták már első írásaikat a Kézjegy-antológiákban. Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy az indulást követő első évektől kezdve közelről szemlélhettem a kézjegyesek tüsténkedéseit. Számos kedves ismerősre, és ami ennél is fontosabb, jó néhány értékes, terjesztésre is érdemes írásra is bukkantam ennek köszönhetően. De miért is fontos egy ilyen antológia megjelentetése, közreadása? Én azt vallom, hogy az alkotó tevékenységnek mindig kijár a tisztelet. S ha az alkotás egyedi, magvas, önálló gondolatokat fogalmaz meg, akkor a kötelező tiszteleten túl az egyéniséget, a mással össze nem téveszthetőt kell feltétlenül tisztelni a szerző^Den. Most, hogy erre a beköszöntőre készültem, átlapoztam a korábbi kiadványokat, a 15 kötetet. Alaposan meglepődtem! Nemcsak a rengeteg szerző, a változatos világlátás, a sokféle prózai és lírai ábrázolás miatt. Rácsodálkoztam, hogy milyen sok jó alkotó található egy helyen, a kamasztól a meglett korúig. Milyen sokat tudnak mondani és mennyire másképp, ugyanazokról az életérzésekről, melyek mindnyájunkban motoszkálnak! Vannak szerzők, akik minden kötetben szerepelnek, a vannak, akik csak egyszer-egyszer kerültek be. A törzsgárda, megítélésem szerint a kitartásáért is dicséretet érdemel, és azért is, mert irodalmi értéket teremt. Nem az én tisztem a minősítés, legyen ez a mindenkori olvasó dolga, de nem lehet nem észrevenni, hogy hazánk egyik legkisebb megyéjében is pezseg az irodalmi élet. A szerzők változatossága és a törzsgárda állandósága azt is jelenti, hogy kisugárzása és