Kereszténység és filozófia [antikvár]

Az antik mitológia alvilág-képzetei A Hádésztól az Orcusig^ Bevezetés let és halál váltakozása a természet nagy törvénye, változhatat-J lan tény és beláthatatlan titok; jelenség, amely nem ismer akadályt, uralja emberi létünket és átszövi hétköznapjainkat. A gondolkodók, a költők, a művészek, amióta csak felocsúdott az ember, mindig megpróbáltak szembenézni az elkerülhetetlennel, és megpróbáltak szólni arról, ami — bár szemünk előtt zajlik —, oly nehezen foglalható szavakba, s oly nehezen érhető fel ésszel. Ennek a szüntelen törekvésnek örökbecsű darabjai mindazok a klasszikus alkotások, amelyeket az antik mitológia és irodalom formált meg és hagyott örökül európai kultúránknak. Mielőtt áttekintenénk, miképpen énekelték meg a legnagyobb antik költők az elmúlás el nem múló tényét, s milyen hősöket fontak köréje, elöljáróban szeretnénk rögzíteni néhány közös elemét azoknak az elképzeléseknek, amelyeket a görög, majd a római mitológia a halállal és a halálon túli világgal kapcsolatban kialakított. A halálon túli világba vetett hit magától értetődően feltételezi a lélekről szóló tanítást, amely szerint a test halála után a lélek vagy annak egy része tovább él, legyen az akár örök, akár csak hosszabb ^ Eredetileg egy, a vallások túlvilág-hitét bemutató, az MTA Filozófiai Intézetében tervbe vett, szélesebb olvasóközönségnek szánt tanulmány'kötet számára készült. Itt jelenik meg először.