Képírás (dedikált példány) [antikvár]

Előlapozó (vagy egyszerűen Előhang, vagy ahogy Shakespeare mondaná: Ahogy tetszik ) Különös kultúrtörténeti képződmény az Árkossy & Árkossy album. Kép, vers, zene, föld-és művészettörténet. A grafikus és festő Árkossy István építészeti, zenei, geológiai és művészeti utalásokkal átszőtt esszét ír, verset idéz, de maga is költ egy piramis alakú képverset; fia, Árkossy Zsolt közgazdász fényképezőgéppel járja útjait a nagyvilágban, s mivel gyermekkora óta szívja magába az alakító / átváltozó / átélő érzékenységet, meg édesapja kolozsvári szürrealizmusából és a klasszicitás veleszületett eleganciájából sugárzó imagináriusságot - mindig azt mutatja meg neki magából a természeti és az épített valóság, ami örök, tehát örökké változó. A fotográfiában is a nagy szintézisek világát éljük, mint a többi művészetben. Ezért oly megnyugtató az a szerénység, amellyel Árkossy Zsolt aláveti magát a műszerén, a fényképező apparátusán át megnyilvánuló örök változónak, noha tudja, hogy manapság „csodákat" kell produkálni, megismételhetetlen szenzációként mutatni be, azt, ami pedig éppen azért szép, mert holnap is ilyen lesz, mint ebben a pillanatban - s nekem, aki a gép mögött állok, az a kötelességem, hogy ezzel az állandósággal állítsak példát. Ezért oly tiszták és fennköltek ezek a képek. És azért, mert a fotóművész is elsősorban „önmagát fotózza" Arizónában, az Alpokban vagy a magyar alföldön egyaránt. Ez a műfaj (ennek az albumnak a műfaja) arra kötelez, hogy egyfolytában együtt lássunk képet és szöveget. Apa játszik a fiával. Hát játsszuk tovább! A sajátos helyzetből adódóan egyeden képet se lehet kicserélni, de - mondjuk - nem is akarjuk. Viszont mi lenne, ha elkezdenék én is gondolkozni a kép felől? Elvégre a jó pap (kép) holtig tanul (tanít). Ha nem olvastam volna Árkossy István szövegét, bizonyára magam is szívesen ímék Árkossy Zsolt képeiről. De, mivel elolvastam, képtelen vagyok más szóképekben gondolkozni a „képképekről". Mert nem vagyok festő és grafikus. Költőként én is képekben gondolkodom, sőt, művészeti íróként is. De „fekete-fehérben" (akár tollal, akár írógéppel) a szavak hatalma elhomályosítja fizikai szemem látását; a festő viszont tekintetével követi írás közben is a láthatót, egészen a Láthataüanig. S mivel mestersége közelebb