Júliusi rapszódia (aláírt) [antikvár]

Hátlapja enyhén kopottas, könyvgerinc felső sarkán és a hátlap felső élén apró sérülés nyoma.
Kétéves koromig anyám után Ulaki Lajosnak hívtak. Elemi iskoláimat Jászárokszálláson, Kiskunfélegyházán, Újpesten végeztem. Voltam lelenc gyerek, kisbojtár, esztergályos inas és húsz évig vasesztergályos segéd. Legszínesebb gyerekéveimet a Kunságtól, a Jászságtól, az újpesti Barakktól (Párizsi Telep, a Valéria Telep testvére) kaptam. Kamasz éveim tarkaságát az újpesti és a Váci úti gyárak kifutó fiú sorssal színezték, ifjúságom, s férfikorom patináját a vasesztergapad meg a műhelyek adták. Az irodalom, az írás szeretetének kezdetét az újpesti Könyves Kálmán Gimnázium esti tagozatán Janzon Vilmos, Sipos Lajos, Fecske András magyar tanáraimtól kaptam, amely az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem esti hallgatójaként, a magyar és történelem szakon, Tolnai Gábor professzor, Gyenis Vilmos, Török Endre ösztönzésére érlelődött bennem komollyá. Harminchat évesen újságírónak szegődtem és a különböző gyárak, mezőgazdasági termelőszövetkezetek (Taurusz Gumigyár, Láng Gépgyár, Finomkerámiai Ipari Művek, Egyesült Villamosgép Gyár, Építőipari Szolgáltató Vállalat, gombai Fáy András Mgtsz, Egyesült Sződi Virágzó Mgtsz) üzemi lapjainál dolgozva szélesedett, gazdagodott bennem tovább a munkások, a parasztok: a szerszámos emberek sokrétű világa. Verseim érzelem- és gondolatvilága az ő gondolkodásukat, szépségkategóriáikat igyekszik művészi módon tükrözni, erősíteni, amelyből semmilyen elidegenítésre ösztönző polgári költészet nem tudta és nem tudja elidegeníteni a józan életszeretetet, amelyben mindig, kölcsönösen egymást kiegészítve együtt van a munka, az ember, a világ, a szerelem, a szépségek tisztelete, szeretete, akárcsak az ősköltészetek, népköltészetek mindegyikében.