Hermann Breith (dedikált példány) [antikvár]

ELŐSZÓ A német fegyveres erő által bevezetett elméleti és gyakorlati újítások alapvetően formákák a 20. század és napjaink hadviselését. A különböző harctereken elért német katonai sikereknek számos összetevőjük volt, melyek közül kiemelkedő a fegyveres testület magas hatékonysága. A katonai hatékonyság középpontjában az emberi tényező áll: a műveletek végrehajtásának, a katonai alakulatok vezetésének és irányításának, valamint a rendelkezésre álló fegyverzet és felszerelés használatának és alkalmazásának legfontosabb tényezője. A rendszer hatékony működtetésében mindig is kiemelten fontos szerep jutott a katonai vezetőknek. A második világháború időszakában számos német katonai vezető bizonyította a harctéri tevékenységével, hogy kiválóan ért a különböző szinteken megvívott harchoz és a manőverező hadviseléshez. Többségük életpályája, karriertörténete mégis feldolgozatlan. Az utókor számára két formátumban maradhat fenn a meghatározó személyek tevékenysége. Néhány katonai vezető megjelentette a naplóját, a visszaemlékezéseit, ezek azonban - a művek jellegéből adódóan — szubjektív módon, a saját élményeiken keresztül mutatják be az eseményeket. A másik forma az, amikor egy történész adja közre a kiválasztott személy által megélteket, széles forrásbázisra támaszkodva. Német katonai vezetőkkel összefüggésben a nemzetközi hadtörténész-közösség tagjai elsősorban ún. prozopográfiákat írtak. E művek elsődleges célja olyan személyi adattárak létrehozása, amelyekben előre meghatározott személyek körét együttesen és azonos kritériumok alapján vizsgálják - jellemzően valamely magasabb kitüntetéshez kapcsolódóan. E szerzői körből különösen kiemelkedik Flórian Berger, Manfréd Dörr, Mark C. Yerger, Horst Scheibert, Veit Scherzer, Ungváry Krisztián és Günter Wegman. Lényegesen kevesebb azonban az olyan történészi munka, amely egy adott katonai vezető életrajzával és parancsnoki tevékenységével részleteiben is fog-