Harminc év az ujságiró-pályán 1-3. (dedikált példány) (Tiltólistás kötet) [antikvár]

ELŐSZÓ Emlékek között kóborolva, — a ma és a tegnap szörnyűségeinek tanuja meghatottsággal néz vissza a régebbi múltba. Tán soha emlékeim megírására és közzétételére nem gondoltam volna és megállás nélkül áthaladnék a harmincadik évfordulón, ha a háború és a forradalmak, az emberiséget az utolsó másfél évtizedben ért irtó katasztrófák le nem szakították volna a jeleni a régebbi mult romantikájáról. Ha pályám teljes harminc esztendeje a béke éveire esett volna, tán nem is volna érdekes az emlékeket a nyilvánosság reflektora elé vinni. Így azonban oly óriási távolság választja el az utóbbi tizenöt esztendőt az előbbi tizenöt évtől, érzésben, hangulatban, felfogásban, az emberek és események kritikájában, hogy kívánatos feladatnak látszott: a jelen szomorúságának, csüggedt ségének, itt-ott kétségbeejtő és majdnem reménytelen helyzeteinek ellensúlyozására a múltból elővarázsolni derűsebb képeket, szivetderitőbb színfoltokat és megnyugtatóbb oázisokat. Az újságíró életén és pályáján áthaladnak az események. Az újságíró, mikor memoárokat ir. nem a saját élményeivel lép a nyilvánosság elé, hanem korrajzot ad, eredetibb megvilágításban hozza előbbre a multak alakjait és történéseit. akikkel és amelyekkel az ujságcsinálónak hivatásából kifolyólag dolga volt. Mi közelebb férkőzhetünk az eseményekhez, behatolhatunk a nagy államférfi hálószobájába is, ott vagyunk gyakran a dolgozószobájában, ahonnan a napi eseményeket nemcsak a ma, hanem esetleg a történelem számára is irányítják. Nagy tudósokkal, írókkal, művészekkel, politikusokkal nap-nap mellett közvetlenül érintkezik az újságíró, a kornak ezek a hatalmas egyéniségei kö-