Bővebb ismertető
ELOSZO
Van valami sorsszem - véletlen vagy törvényszerűség? - abban, hogy 1941. szeptemberében, a tanév kezdetén a kaposvári, Somssich Pálról elnevezett állami gimnázium harmadik osztályában találkozik egymással Fodor Andor (akkor még így írja nevét) tizenkét éves diák tanárával és osztályfőnökével, az akkor harminc éves költővel, Takáts Gyulával. „Tanulmányi értesítőm 1941/42-es bizonyítványába már az ő csinos apró betííivel van beírva »A negyedik osztályba léphet.« [ ] Olvastam, hogy megkapta a Baumgarten-díjat, s egy nyilatkozatára is emlékszem, melyben minden aktuális csábítást elhárítva kijelenti: nem költözik a fővárosba, a posta vidéken is megtalálja" - emlékezik vissza Fodor András. A diák neki mutatja meg első' verseit, és Takáts Gyula az, aki ezeket a verseket -mikor a diák-költő' írásait már elég érettnek látta a közlésre -elküldi a szomszédos városban megjelenő', Várkonyi Nándor által igényesen szerkesztett pécsi folyóirat, a Sorsunk szer-kesztó'ségébe. Takáts Gyulának a versrovat gondozója, Csorba Gyó'zó' levélben válaszol 1946. november 21-én: „Fodor A. versei szépek, egyet máris hozunk belőlük." Ez a vers, a Találkozás, Fodor András első' folyóirat-közlése a Sorsunk 1946. évi 2. (novemberi) számában lát napvilágot (még Fodor Andor névvel). A Találkozást további két vers, a Napszámos lányok esti réten és Az árnyak publikálása követi a Sorsunk 1947. évi 7-8. összevont (július-augusztusi) számában. (E két vers fölött már a Fodor András név olvasható.) Az év júniusában Fodor András leérettségizett, szeptemberben a budapesti egyetem bölcsészkarának hallgatója és az Eötvös-kollégium lakója. A kapcsolatot Kaposváron éló' tanárával változatlanul megó'rzi, de a diák-tanár viszony új tartalmakkal gazdagodik. „Amikor 1947-ben személyiségének hatásköréből kikerülve Budapestre jöttem, nehezen értettem, a Duna mellől mért látják ó't másnak, mint ami valójában. Működését miért tekintik lokálisnak, holott furcsaságaival együtt is külön égboltja, teljes horizontja van" - írta Fodor András.