Fémkeresők (dedikált példány) [antikvár]

iFEMKERESOK Ki elektronikus fémkcrcsés eredete régebbi időre nyúlik vissza, niiiii nzt képzelnénk. Az első „elektronikus" fémdetektort közel százharminc évvel ezelőtt. 1879-ben D. E. Hughes professzor tervezte ()]. (|l]: hivatkozás a füzet végén levő Irodalomjegyzék 1. művére.) Ami talán még meglepőbb, hogy az elvében az eredeti IB-rendszerű fémkereső volt. A legtöbb komplex detektor ma is ezt az elvet használja. Azt talán mondani sem kellene, hogy a technikai fejlődés rengeteget csiszolt, finomított az eredeti gondolaton és mini látni fogjuk. ma miír számtalan detektortípus van használatban. Az alkalmazott elektronika sok más ágához hasonlatosan a fémkeresők fejlődését is a katonai alkalmazások tették intenzívvé. Az annak idején még kizárólag fémből készült aknákat tudták az akkoriban még elektroncsövekkel felépített berendezésekkel jól azonosítani. Civil alkalmazásban ezen készülékeket leginkább a talajban vagy a falban „rejtőző" közüzemi vezetékek felkutatására használják. Az utóbbi évtizedek tíjabb keletű hobbija a „kincskeresés" ezekkel a berendezésekkel, az archeológusok nem kis bosszúságára. Ez a hobbi különösen a tengerparttal rendelkező angolszász országokban rendkívül népszerű. Egy 1980-as adat szerint az USA-ban már negyed millió tagja volt a „Kincskeresők Klubjának". Az elektronikával foglalkozó homo ludens (a játékos ember) nem állja meg, hogy egyszer ne próbálkozzék ilyen berendezés készítésével. Ennek szellemében még az első ilyen tárgyú közleményünket a legtöbben műszaki érdekességnek, aktív szórakozásnak tekintették. Mára, néhányan, rosszul palástolt mohó kincskeresési szándékkai szeretnének ilyen műszerekhez jutni. Dacolva profitorientált világunk kihívásával jelen, összefoglaló jellegű írásunk továbbra is az amatőr gondol-kodlsmóddal (és szívvel) konstruált, házilag is kivitelezhető fémkeresőkre mutat be néhány igazán szép példát, természetesen a maguk használati korlátaival együtt. Újszerűen szerkesztett Hobby Elektronika Füzetek 1. 1. Bevezető anyagunk összeállításakor feltételeztük, hogy a téma iránt érdeklődők jobban örülnének, ha kedvenc területük minden vonatkozását egyszerre tudnák áttekinteni. A fémkeresők tárgyalásakor többféle rendező elv is lehet.séges. A legnehezebb feladatunk a határok kijelölése volt, mind az áttekintés tágasságát, mind a vizsgálódások mélységét tekintve. Kétségtelen, hogy összeállításunk nem mentesül a válogatás szubjektív voltától sem, lévén hogy egy különösen nagy és szerteágazó témában kellett útbaigazítást adnunk. Van még egy másodlagos tényező is, ami szinte kínálta a fémkereső téma újragondolását, ez pedig az az áramköri sokszínűség, ami ezeket a műszereket jellemzi. És mint tudjuk: „a változatosság gyönyörködtet". Szinte nincs még egy elektronikai készülékféleség, amely felhasznál(hat)ja az elektronikai kapcsolástechnika csaknem valamennyi építőelemét. Ennek megfelelően az olvasó a következő oldalakon találkozik tápegység-típusokkal, kis-és nagyjelű erősítőkkel, oszcillátorokkal, jelformálókkal, nemlineáris áramkörökkel, impulzustechnikai kapcsolásokkal, differenciáló, integráló fokozatokkal és olyan speciális alkalmazásokkal, mint a PLL, a VCO, a kapuzott hangfrekvenciás fokozatok stb. Mindezeket megtalálhatjuk vegyesen, analóg és digitális változatban, s a felhasznált alkatelemek típusválasztékáról meg sem próbálunk e helyen ismertetést adni. Az elektronikai ismeretek széles palettáján túlmenően a fém-keresők megépítésében rendelkeznünk kell olyan technológiai készségekkel, amelyek lehetővé teszik berendezésünk - típustól függően - kényes mechanikai kivitelezését is. Az évek óta tartó kísérletező, fejlesztő és gyűjtő munka eredményeképpen a szerzőknek igen sok feldolgozott (és feldolgozandó) anyaga gyűlt össze, amiből az alábbi válogatás összeállt. Bemutatásuk módozata már a kezdetekben is okozott némi fejtörést. Legyen az egy több-kevesebb magyarázattal ellátott rajzgyűjtemény, amiben a témában jártasak biztonsággal eligazodnak, vagy az utáncpítési, gyártási eljárások a)>rólékos leírása? Kezdő vagy haladó készüléképítőknek szóljon az összeállítás? Milyen műszerezettség igényű típusokat ismertessünk? Úgy gondoljuk, hogy a felvetődött kérdések majdnem mindegyikénél sikerült jó kompromisszumra jutnunk. Minden ismert elvet alkalmazó fémkeresőtípusból bemutatunk több jellegzetes konstrukciót, amelyek közölt vannak kezdőknek és igencsak haladóknak szóló megoldások. Ahol a témát már - az előzőek okán - ismertebbnek véljük, ott csak egy szűkebb ma-gyarázatú elvi rajzot közlünk, míg máshol részletes építési leírással is segítjük az utánépítőket. Akik nem akarnak kész „receptek" utánépítésével foglalkozni, azoknak felkínáljuk a kreatív fejlesztés lehetőségét is. Ugyanakkor egy-egy modell esetében egész „áramköri evolúciót" követhetünk végig, elősegítvén a ma már nem túl korszerű és a fiókok mélyén porosodó alkatrészek értelmes újrahasznosítását. Műszaki lehetőségünknek köszönhetően a klasszikus szervizkönyvekhez hasonlóan a kapcsolások jellegzetes pontjainak oszcillogramjait is bemutatjuk. Ezek alapvetően kétsugaras oszcilloszkóppal készültek, de némi „szerkesztéssel" háromcsatornás ábrát is láthatunk a precízebb szemléltetés kedvéért. Ugyanilyen megfontolásból az oszcilloszkóp mért értékeit vagy beállítását nyomtattuk ki, megkönnyítendő a mérés reprodukálhatóságát. Bevezetőnk elején egy válogatás elvén alapuló téma-összeállításról szóltunk, amibe természetesen beleértjük a korábbi „Rádiótechnika" lapszámokban és évkönyvekben már megjelent anyagokat, javított és alkalmasint (pl. dokumentációval) bővíteti változattal, valamint jó néhány új kapcsolási rajzot, illetve teljes konstrukciót. A „Hobby Elektronika Füzelek" ezen első kötetének szerzői kellemes áramköri „gyönyörködést" és sikeres utánépílést kívánnak minden kedves olvasójuknak. f ^ i :¦ r. • ¦¦. ^ f : / í 5 m