Falak helyett hidak (dedikált példány) [antikvár]

Amikor az a 19 éves srác felszállt a kettes villamosra, akkor kezdődött. Amikor a falun született, vidéken nevelkedett langaléta egyetemista rátapadt a villamos ablakára, akkor kezdődött. Es amikor képtelen voltam leszállni arról a villamosról, alckor kezdődött. Utazom rajta azóta is, konkrétan és átvitt értelemben is, hol Budapest grandiózussága, hol pedig a hétköznapisága által letaglózva, nap mint nap kitéve magam ennek a hol édes, hol keserű érzésnek: a budapestiségnek. Jó hosszú az út Nyírtasstól Budapestig, egészen pontosan 270 kilométer. Buktatók is voltak rajta szép számmal, kudarcok is, sikerek is kísérték, örömök és bánatok, amíg a kis hátországi faluból ideértem, majd felhatalmazást kaptam ennek a csodálatos városnak a vezetésére. ,/Lkit a kíváncsiság és a hiúság, ez a két urbánus szenvedély űz, az úgy veti be magát a nagyvárosi porondra, mint aki tudja, hogy adni úífog, kapni is fog, de versenyez, és minden bizonnyal jobban kedveli a magasabb izgalmi fokot, mint az alacsonyabbat." Konrád György írt így Budapestről, arról a hatásról, amit ez a város az ide születőre, az ide érkezőre gyakorolni képes. Például rám. Rám is. Mert igaz, a kíváncsiság itt elengedhetetlen, a hiúság pedig, alighanem elkerülhetetlen. Volt bennem egy jó adagnyi izgalomból is, amikor ennek a könyvnek az írásába belefogtunk. (Többes számban, igen, mert bizonyosan nem ment volna a kollégák, a barátok és a családom segítsége nélkül.) Vajon a megélt, nem egészen ötven évem feljogosít-e engem egy személyes könjwallomásra? Az első főpolgármesteri ciklus után indokolt-e? Méghozzá egy könj^? A könyv ugyanis komoly dolog, nekem mindenképp az, hiszen megmarad, évek múltán is el kell tudni bírni a szembesítés súlyát. És persze azt is tudom, hogy mivel ez a könyv a választások környékén jelenik meg, sokan eleve idegenkedve veszik kézbe, már ha kézbe veszik egyáltalán. De arra jutottam, hogy jó sok történet van a tarsolyomban. Történetek, amelyeket nem meséltem még el. Vannak olyan történetek is szép számmal, amelyeket, bár elmeséltem, mégis kevesen hallottak meg a magyar közélet gyakorta fülsüketítő zajában. Fontosak nekem ezek a történetek, mert a hitemet azok az életállomások táplálták, amelyekről mesélek ebben a könyvben is. Legelőször is, az a hátsó kelet-magyarországi kis falu, amely sokat adott, de ahol a legfontosabbat, édesapámat elveszítettem. 1 i .1, I ¦¦ , ¦ t ^ :: ¦ ii' i',-!¦ i'ii; ¦¦ • - i' I' r mi