Esőcsepp a könnyben (dedikált példány) [antikvár]

KÓRMENETlombsöuény jelzi jöttömet zongorahang keresztemet keresztem hogy a kömienet érkezésemre feleletvízmosás rejtjelzi szomjomat patakmeder a nyomomat nyomom, hogy az indulat szomjamra talán választ odvalamikor a lelkem a széllel hunyorgott és a fűzölddel felváltva. Mára ez izzó, kénsárga lett és a fű is kiszáradt a szél meg fekete lett.A fekete tárnákból kibújni nehéz, mert az élet egy részletes álom - lélekkeringö színes, hideg reszketés és homály, meg félelem egyhuzamban.Én nem szoktam hagyni senkit sem bizonytalanságban, de ELmondom; mindenki vagy egy napsugár vagy egy felhő szárnya - nem hiszem, hogy választhatunk.Én a virágmagok kegyelmét kívánom minden sebhelyre és - bár lehullik lassan a fákról a szirom, meg szép anyám kertje is ELtűnőben már, de - bízom a tavaszban. Bízom én dermedt önkívületben is mindig, hogy lesz kikelet, lesz felolvadás és lesz feloldozás is, mennyei, az élet röppályáján és ez ad értelmet.Valami folyó vezet felém - t'igy érzem, ez egy felhőszárnyL'i őzgidó.Szívrózsa vagyok a világban, aki a felhőkből nőtt közétek hozzá ki.WWW