És mégis [antikvár]

Előszó Kedves Olvasó! Harminc év munkáját gyűjtöttem össze ebben a kötetben. Én is újraolvastam, szép sorban, ahogy születtek és ahogy a kötetben szerepelnek. Döbbenten láttam, hogy a látszólag különböző témájú írások menynyire monomániásan köröznek néhány létprobléma körül: szabadság -szerelem, szabadság - túldetermináltság, szabadság - teremtettség és a lét igazságtalansága: a szabadság egyenlőtlen „elosztottsága", szabadság - hatalom, a pszichoanalízis felszabadító ereje, a társadalomgyógyítás lehetősége és lehetetlensége, tudományosság - művészi megismerés és pszichoanalízis, előítélet-mentesség és etikum a pszichoterápiákban, női-férfi élmény, létezés és együttlétezés, élet és halál. Az írások többségének végére, ahol erős szubjektív késztetést éreztem, most, 2014-ben kommenteket írtam. (Sőt, egyet még 2015-ben is.) ligy látom, jó, hogy akkor jelennek meg így együtt, amikor teljesítettnek érzem szellemi „küldetésemet" - megírtam azt, amit csak én írhattam meg, bármilyen minőségű lett légyen is ez. Elvégeztem, ami a dolgom volt és ez jó érzés. Ezt és a mindent köszönöm az édesanyámnak. És köszönöm ezt a fél életemen át tartó munkát beszélgetőtársaimnak, akik végtelen türelemmel és derekas együttgondolkodással kísértek: Balassa Péternek, Korbuly Ágnesnak, Nyerges Katinak, Rochlitz Kyrának, Schein Gábornak, Vincze Annának és Bródy Misinek, a borítógrafikát és -tervet Gerlóczy Sárinak, az utószót éppily nagyvonalú szerzőjének. Szűcs Terinek, és végül, a szintén agyongyötört szerkesztőnek: Ruttkay Helgának. Köszönöm az áldozatot a Kiadónak: Oriold Károlynak. A barátság az egyik legnagyobb dolog az életben.