GyermekkoromJ_ingem az különböztet meg a zseniktől, hogy életem első éveit csak elmesélésútján tudtam meg. így aztán fontos momentum - legalábbis az én számomra -, hogy két és fél éves koromig nem indultam el, és nem is beszéltem. Feltehetően figyelhettem mindenre, mert egyszer csak megszólaltam, és környezetem legnagyobb meglepetésére a következő két mondtam:- Kérek egy szelet zsíros kenyeret, mert éhes vagyok. - Ez volt az első sikerem, és a következő sem váratott sokáig magára. Átmásztam a...
GyermekkoromJ_ingem az különböztet meg a zseniktől, hogy életem első éveit csak elmesélésútján tudtam meg. így aztán fontos momentum - legalábbis az én számomra -, hogy két és fél éves koromig nem indultam el, és nem is beszéltem. Feltehetően figyelhettem mindenre, mert egyszer csak megszólaltam, és környezetem legnagyobb meglepetésére a következő két mondtam:- Kérek egy szelet zsíros kenyeret, mert éhes vagyok. - Ez volt az első sikerem, és a következő sem váratott sokáig magára. Átmásztam a kiságyam oldalán, ki-nptottam a konyhaajtót, három lépcsőn leballagva befutottam a kertbe. Szüleim először rémülten szemléltek, de szerencsére nem történt semmi bajom, így elkönyvelték, hogy a gyerek beszél és megy.Természetes egyszerűséggel túljutottam a pempőzés és a jár a baba korszakon. Bepillanthattam az udvaron csavargás és az istállóbeli felfedezések titkaiba. Ezek biztosan nagyon érdekesek lehettek, de mint mondtam, nem voltam zserü, így nem emlékszem a történtekre. Az emlékező tehetségemmel azonban soha nem volt baj. így, aztán amit elmeséltek, azt soha nem felejtettem el.Volt egy kedves kutyánk, Dzsoni. Ha az udvaron bóklásztam, mindig mellettem ugrándozott. Észrevettem, hogy egy kiscsirke elmaradt az anyjától. Mármint a kotlóstól. Gondoltam, utána viszem, ne vesszen el. Tudvalevő, hogy a tjmkféle elég buta állat - főleg azóta tudom -, nem mutatott hálát, hanem nekem ugrott. Nem akartam, hogy összecsipkedjen, elrikkantottam magamat: - Dzsoni fogd meg. - Dzsoni szófogadó kutya volt, szeretett is engem, egy perc alatt széttépte a kotlóst. Anyám nem repesett a boldogságtól, mert egy jó kotlós hasznos értéket képviselt.De ha már a kedvenc kutyámnál tartunk, emlékként megemlítem egy aranyos mutatványát. Az, hogy ragyogóan tudott szolgálni, az semmi. Volt egy kalapja, és egy pipája. Azt a fejére, illetve a szájába tettük, ő pedig leült a hátsó felére a kis-ajtó mellett, íigy várta a vendégeket. Szegény kutyám igen szomorú véget ért. Csoda tudja mitől, megkapta a legborzasztóbb kutyabetegséget, a szopornyicát.
Amennyiben az Ön által választott könyvesbolt neve mellett
1-5
szerepel, kérjük kattintson a bolt nevére, majd a megjelenő elérhetőségeken érdeklődjön a készletről és foglalja le a könyvet.