Emlékezés Fekete Jánosra (dedikált példány) [antikvár]

Férjem, Fekete János 1999. október 8-án hunyt el. A vele eltöltött ötven év után nehéz volt nélküle folytatni mindent. Az elmúlt öt évben megérlelődött bennem a gondolat, hogy feljegyezzem mindazt, amit életéről, munkásságáról tudok, hiszen az együtt töltött évtizedek során részese lehettem alkotómunkája gondjainak, örömeinek, ismertem azt a környezetet, ahonnan jött és mindazt, amit szeretett volna elérni. Fekete János 1929. november 6-án született Csurgónagymartonban. Szülei három hold földön gazdálkodó szegény emberek voltak. A földművelés mellett édesapja - bár nem volt iparos - kádármunkákkal egészítette ki jövedelmét. Mivel a famunka közel állt hozzá, próbálkozott somogyi fafaragással is. Kedves foglalatosságai közé tartozott kisebb használati eszközök - fakanál, gyufa - és cigarettatartó, képkeret, ruhafogas és támlásszék - kifaragása, díszítése. Három gyermekük született, közülük János volt a legfiatalabb. Beleszületett a szegénységbe de örökölte édesapja kézügyességét. Korán munkába fogták. Tízéves korában már tudott kaszálni. Gyerekként is örömét lelte az olyan tevékenységben, mint például a gombaszedés a család részére, vagy a lovak gondozása, melyeket ekkoriban szőrén ült meg. Ezeket inkább játéknak tekintette, mint munkának.