Emeld fel, Uram, népemet (dedikált példány) [antikvár]

Előszó Hinta leng kivirágos almafaágon A Petrás Mária-gondolatok kristálytiszta,összegző gyűjteménye ez a késpenge vékonyságú könyv. Sugárzó megvilágosodások ösztökéje elevenbe vágón. Benne a tanúságtévő magáévá szenvedett igazsága, magától értetődő egyszerűséggel, az egyetemesség igényével, a szívek magasáig mutat-tatik fel. Átható erővel. Ez Mária-könyve! Merészebben minősítve, mégse túlzón, akár evangéliumként is üdvözölhetjük. Nagy ínségben lévén, segedelmes tápláléka a léleknek a Jó Hír. Üdvözülhetnénk általa, ha nem engedtük volna át testünket, lelkünket a sátán kísértésének, agyafúrtan lépre csaló csábításának, logikusnak tetsző - később döbbentünk rá, mily visszatetsző! - érvelésének. Lét-mélyünket horzsoló szemfényvesztés, olcsó vásári trükk, elemi figyelmeztetés nélkül: vigyázat, csalok! Bedőltünk. A kiút reményében szövetséget kötött vele, pontosabban szerződést a Goethe megjelenítette Faust, vagy, akár Madách látomásos realizmussal feszített, hatalmas ívű tragédiájában, színről színre Ádám és Éva. Az első édenkert! emberpár, akik a Paradicsomban egy Almán buktak el. Az ősszülék, génjeik mibennünk. Radioaktív sugárzású örökség. Máig ható. Főbűnük nem csak az, hogy almát szakítottak a tilalmazott Tudás fájáról, hanem, hogy csupán egy harapásnyira futotta, ám úgy nyelték, mintha a Teljes tudás birtokába kerülhetnének. Hiú ábránd. Alátámasztásul Máriától idé-