Elsikkasztott boldogság (dedikált) [antikvár]

A szerző által aláírt.
Ülök az erkélyemen. Reggel van, csodálatos, derült idő. Könyvem korrektúráját javítom, amelynek főhőse a százszoros bűnöző, aki nem tartja magát bűnözőnek. Hozzá képest elégedett vagyok sorsommal. Lent a kertben, a szakszervezeti titkárból lett menedzser kaszálja a füvet és így ugrat: András, nem zavar, hogy helyetted kaszálok? Egy pillanatra meghökkenek, de feltalálom magam s "leszólok": Tamás, nem zavar, hogy helyetted olvasok?! Ez a kis történet jellemzi talán leginkább eddigi életemet. Míg mások, a munkamegosztásnak megfelelően dolgoztak, én olvasok és írok. Nem zavar, hogy a "kaszálók" szerint ez nem munka. Eddig is nekik írtam, ezt a könyvemet is nekik szántam, egyrészt, hogy okuljanak belőle, másrészt, hogy megbocsáthassák "lustaságomat".