Ellenszélben... (aláírt, számozott példány) [antikvár]

BevezetésAranka néni 91 éves korában kérte, vigyünk neki egy füzetet, szeretné verseit egy helyre másolni. Vittünk két szép keményfedelüt és egy papír-kötésűt. Apró gyöngybetűivel, türelmesen, mind a háromba lemásolta egy élet költői termését, időrendi sorrendben, háromszor. (Az Iskolamúzeumban megtalálhatók).Halála után ezeket a verseket többen olvasgatni kezdtük - mindnyájan hatásuk alá kerültünk. Hogyan tudott ennyi szépséget, ennyi mély érzést, lírai finomságot egy életen át ilyen ügyesen elrejteni? Hogyan tudtuk ennyire félreismerni, s mindennek nyomát soha fel nem fedezni?A versek saját életéről, rövid szerelmi boldogságáról és hosszú, fájdalmas, múlni nem tudó csalódásáról, a családjáról, kollegáiról, növendékeiről szólnak. Arról, hogyan látta a természetet, a világot; fiatalon telve reménységgel, a háború után a szörnyűségektől elborzadva. Verset írt egy bombatámadásban összetört kis szobrához, betegségtől szenvedve elpusztult kis kutyájához -írt az életről, a tanári sorsról, saját sorsáról.De versein nemcsak sírni - nevetni is lehet. Ballada, eposz paródiái (ezeket ugyan nem másolta le, de mi megszereztük őket) Nyilvános óra, Kufsteini ballada, Szülői értekezlet, Pedagógusok a padban ragyogó humorát tanúsítják.