Édenkeresők (dedikált példány) [antikvár]

Mé5 sokái5 halloLLa a haJáL veszLeLL, me5vakíLoLL Sámson ordíLásáL, a láncok csörgéséi. A fülére LapaszLoLLa LenyeréL, de még akkor is, úgy is, mintha egy veremből Jajgatna fel a hős. „Gyerünk Le álkozoLL - üvölLőLL valaki -, majd a börtönben észhez Lérsz!" Aztán ahogy távolodott a csoport, úgy lett egyre nagyobb a csend is a Sórek völgyében. Delila fáradtnak érezte magpt. Bement a hálókamrába, ledűlt az ágyra, ahol még nem is ol}^n régen Sámson feküdt és megpróbált aludni. Nem tudott. Lehunyt szemhéja alatt sebesen váltakoztak a képek, melyek a megtörtént eseményeket idézték fel újra. Az együtt töltött éjszakákat, az öleléseket, Sámson haját, mely mint fekete sátor fedte be olykor. Hányszor játszadoztak el vele az ujjai és akkor még nem sejtette, hog/ a megfejtésre váró titkot simogatja. Akkor még a roppant izmokban tudta csak az erőt és nem a puhán szétterülő, játékosan az ujjára tekergetett hajszálakban. Még a titkot megtudva sem hitte, hogy így ig^. Sámson tréfájának gondolta ezt is. Csak amikor a hajfürtök aláhulltak és az álmából riasztott, összeláncolt férfi tehetetlen vergődését nézte, győződött meg arról, hogy Sámson ig^at szólott. „Hála néked Delila - mondták Sámson elfogói a népednek tettél szolg^atot. A legpdázabb ellenségünktől szabadítottál meg minket." „Igen - gondolta akkor az ellenségtől titeket. De magpmat kitől ? Attól az embertől, aki jó volt hozzám, aki szeretett." „Itt a pénzed - mondták neki -, ahogy meg^lapodtunk. Ezeregyszáz ezüst siklus. Tedd el, megérdemled " Delila felkelt az ágyról, előkereste az elefántcsont dobozt, felemelte a fedelét. Aztán belemarkolt a pénzbe és lassan csurgptta ki az ujjai között. Egy halom pénz, ez maradt meg Sámsonból. A tegnapi csókok hideg ezüstbe fagytak, a meghitt beszélgetéseket csak az érmék csengése idézi. Delila másnap öszvérre ült és útrakelt Asdódba. Az aranyműveshez indult, hogy karpereceket, függőket csináltasson, de a városba érve eltért szándékától. A börtön irányába fordította az öszvért, bár jól tudta, hogy még egy pillanatra sem láthatja Sámsont. De ezzel most nem törődött. Egyszerűen vágyott arra a különös érzésre, hogy az „ő rabja" közelében lehessen, még|ia kőfal választja is el őket egymástól. A börtön előtt őrök járkáltak. Amikor meglátták Delilát üdvözlésre emelték a lándzsájukat. Delila rájuk mosolygott, majd az öszvérről leszállva odalépett az egyikhez és megszólította. - Hogyan viselkedik a fogoly? - Csöndes - válaszolta az őr —, és minden parancsot teljesít. Mintha nem is ő lenne már. - Meg van láncolva?