Buhály József (dedikált példány) [antikvár]

A "hatvannyolcas nemzedék" - mondják a rezzenéstelenarcú polgárok Párizsban, a Jules Joffrin körüli sörözőkben, vagy Varsóban a Rynek Starego Miasta jazzklubjaiban a csendesen iddogáló, keserű vonású, a világra gyanakvóan néző értelmiségi figurákra.1968 az európai diákforradalmak éve, de egyben a magyar katonaság felvidéki bevonulásának éve is, egy kiábrándult nemzedék születik meg ekkor. A század leszámol a romantikával, van aki innen datálja a valószínűtlen bonyodalmakat hozó fin de sécle-et.Ez az év Buhály József életében is meghatározó fontosságú. Magyarország egyik legzártabb vidékéről saját erős elhatározásából Budapestre költözik. A fiatal kertésztechnikus már tudja, hogy festő akar lenni. Eltalál a Dési Huber Körbe, szorgalmasan rajzolja a studiumokat, ki- kijár a környező vidékekre, városrészleteket festeget, mint a régi posztimpresszionista kismesterek. Amíg azonban idáig eljut, az egyáltalán nem szokványos és nem is egyszerű. A művész 1945-ben született Nyírtasson. Apja művelt parasztember, az a típus, akire a népi írók a két háború között a "Kertmagyarország" romantikus - s ma már oly távolinak tűnő - modelljét alapozták. Nyolc gyermeke között orvos és mérnök is akad. József fiának - némiképp a családi tradícióknak megfelelően - a földdel kapcsolatos pályát szánt.A festő el is végzi a kertészeti technikumot Nyíregyházán (1963-ban). Már itt felfigyelnek nem mindennapi rajzkészségére, diákpályázatokon díjakat nyer, ám a művészi pályára még nem gondol.