Bronztű, sisak (dedikált példány) [antikvár]

A HONFOGLALAS ELŐTT VÍZGAZDAG MEDENCÉBŐL SZÁRAZ ALFÖLD A Duna-Tisza köze az Alföld bő huszonötezer km^-nyi kiterjedésű nyugati részterülete. A ntásfél évszáda még elterjedten használt Két víz-köze elnevezés az itt élők számára teljes egyértelműséggel jelölte ki helyét és terjedelmét. Ma az országhatár nagyjából azonos kiterjedésű magyar és déli, jugoszláv részre osztja azt. Több, mint középtáj: különböző genetikájű síkvidékek összetett együttese. Tájföldrajzi értelemben tehát nehezen, mi több: egységesen nem is definiálható vidék. A Duna-Tisza köze jelenkori földrajzi kontúrjai geológiai értelemben meglehetősen frissek, alig fél millió éve (az új- pleisztocénben) körvonalazódtak. A tájalkotó tényezők térbeli kapcsolódása, dinamikája is jellemzően változékony volt itt. E sajátos táji szövetbe ágyazottan jelentek meg a honfoglalás után azok a településcsírák, amelyek - valószínűleg többszöri térbeli áthelyeződés után - a XIV. század derekán a mai Kecskemét települési előzményei lehettek. De milyen volt annak környezete, miként alakult szűkebb hazánk táj-és életföldrajzi arculata, amelyet századokon át Kecskeméti-puszták néven (is) emlegettek? E kérdés még vázlatosan is csak úgy közelíthető meg, ha előbb a földtörténeti időléptékű, természetes táj alakulási folyamatokat tekintjük át. Ezután keríthetünk sort az emberi jelenlét tájformáló hatásainak áttekintésére, mérlegelésére. A Kárpát-medence központi fekvésű nagytájának, az Alföldnek ( és ezen belül a Duna-Tisza közének) mai természeti arculatán földtörténeti értelemben rendkívül rövid idő: alig 2,5 millió év felszínformáló nyomaival találkozhatunk. A geológiai negyedidőszak: az utolsó eljegesedések és a földtörténeti jelenkor ideje ez. A medencebelsőben a negyedidőszak kezdetére a korábbi Pannóniai-tengert változó, helyenként 4-5000 m vastagságú állóvízi üledékek töltötték fel. A harmad- és a negyedidőszak határán a folyóvízi feltöltődés válik egyre kifejezettebbé. A folyamatot az erőteljes szerkezeti mozgásoknak köszönhető szintkülönbség-növekedés - a Kárpá- 7