Balassagyarmat jeles polgárai (dedikált példány) [antikvár]

Előszó Engedtessék meg, hogy néhány szóval bemutassam a kezükben tartott kötet megszületésének körülményeit. Szeretett városomhoz és a költészethez való töretlen vonzódásom miatt az elmúlt években sokat foglalkoztam Balassagyarmat és környéke irodalmi életével. A vizsgálódás eredménye két kis kötet lett. Anyaguk gyűjtögetése közben találkoztam a Helytörténeti Gyűjteményben Esze Tamás professzor nagy munkájával, mely a régebben élt neves gyarmati polgárok adatait tartalmazza, s melyet a Gyűjtemény munkatársai bővítgettek és közzétettek a Madách Imre Városi Könyvtár honlapján. Az egyik kiindulási adatbázis ez volt. A másik a Magyar Életrajzi Index, mely a Petőfi Múzeum adattárában érhető el, szintén elektronikus formában. Öröm volt megismernem e munkákat azért is, mert magam is évek óta kutattam a város életével kapcsolatos kuriózumokat, az elmúlt idők fontos gyarmati embereinek történeteit azzal a szándékkal, hogy egyszer sor kerülhet kötetbe rendezésükre anekdotikus vagy lexikális formában. Végül is ez utóbbi forma vált indokolttá az anyag terjedelme és a már meglévő adatbázisok jellege miatt. Elkezdve a nagy munkát, egy idő után beláttam, hogy egy teljességre törekvő balassagyarmati lexikonnak komoly terjedelmi (és kiadási) vonzatai lennének. így pl. a levéltári anyagban csak a valamikor a városban működő iparosok lajstroma meghaladja a hétszáz főt, ami valamivel több, mint a jelen könyv összes szócikke és akkor még nem is szóltunk a nagyszámú szolgáltatói rétegről. Közülük csak egy-egy, nagyobb ismertségre, népszerűségre szert tett városbelit lehetett bevenni. A könyv tehát inkább egy alapos merítés Balassagyarmat volt és néhány ma élő jeles polgárának munkásságából, adataiból. Egyébként is telve buktatóval minden ilyen válogatás. Eleink közül kik a jeles személyek? Szinte mindenki, aki itt élt, dolgozott, gyermeket szült, nevelt. Kezük nyoma többnyire láthatatlan, de őrzik a gondosan egymáshoz illesztett téglák tízezrei a házak, templomok, intézmények falaiban, a régi bútorok illesztékei, az utak, az aszfalt alatti kockakövek, a liget fái, a ránk maradt írások. Életük „eredményei" vagyunk mi is, akik megpróbáltuk leltárba venni, felkutatni őket, még ha ez a leltár hiányos is. Az adatgyűjtés nehézségei során újfent bebizonyosodott a szomorú tény: a csak két-három évtizeddel ezelőtt élt fontos személyek (tanárok, orvosok, kézművesek stb.) nevei sem ismertek már, nevüknél több alig lelhető fel az írásos anyagokban. Keserű tapasztalat.