Az ONCSA áldásos tevékenysége a Jászságban (dedikált példány) [antikvár]

ELŐSZÓ Kisgyermekként, amikor kezdtem ismerkedni az ONCSA szóval - és később sem - nem gondoltam volna, hogy egyszer felkérnek egy hiánypótló és nagyon fontos dolgozat lektorálására és előszó írására. Igaz, tanulmányaim folyamán találkoztam a korabeli széleskörű, szinte mindenre kiterjedő és összehangolt intézkedésekkel, mégis rengeteg és mélyreható ismereteklcel gazdagodtam a dolgozat megismerésekor. Annál is inkább, mivel ez már a szűkebb hazámat, a Jászságot és Jászberényt dolgozza fel. Gyermekként Jászberényben közel laktunk - és ma is - az ONCSA „városhoz", ahogy az erre lakók egymás között nevezték. Nem értettem miért van az ONCSA szó? Élnek ma is bennem az első emlékképek. Egyforma házak, takaros porták, szépen megművelt kertek, sok gyerek, nagyon szorgalmas, kedves emberek. A közeli kisboltban sokat találkoztunk és beszélgettünk e városrészben lakó emberekkel. Édesanyámtól és testvéreimtől mindig nagy tiszteletet tapasztaltam irántuk. A bátyáimnak egyik legkedvesebb barátja „SÜR-GIC" (Barna István) volt, aki az Áldás utcában lakott. Olyan bensőséges volt a barátság, hogy szinte naponta eljárt hozzánk és az sem érdekelte, hogy a tesóim nincsenek otthon, mert édesanyámmal is nagyon el tudott beszélgetni. Mi gyerekek együtt jártunk iskolába az „ONCSÁS" gyerekekkel, együtt szórakoztunk, később együtt dolgoztunk és baráti kapcsolatokat ápoltunk. E városrészben lakó emberek nagyon sokat dolgoztak. Most is fel tudom idézni a gyönyörűen megművelt kertjeiket. Emlékképeimbe látom azt a zöld salátát, amibe azonnal szeretnék beleharapni, vagy a tavaszi zöldhagymát, jácintot, nárciszt és tulipánt. Az itt lakó emberek az mellett, hogy nagyon szorgalmasak voltak, mindent megtettek azért, hogy a gyermekeikből tanult, művelt, dolgos felnőttek legyenek. Gyerekeiket tisztességesen nevelték, rendre, fegyelemre tanították őket és nagyon fontos volt a továbbtanulásra ösztönzés is. Abban az időben egy központi komplex szociálpolitikai intézkedést valósítottak meg, a legszegényebb családok megsegítésére, szociális életkörülmények javításának támogatására, melyet törvénnyel, rendeletekkel szabályoztak. Biztosan tudom, hogy az összehangolt, széleskörű Országos Nép és Családvédelmi Alap létrehozása nem lett volna olyan sikeres, ha a bevont leginkább rászoruló népréteg nem értette volna meg az igazi célját. A dolgozat értékét növeli, hogy mindent alátámaszt hiteles hivatkozásokkal, valamint szinte keretbe foglalja nemcsak a Jászság, az ország, hanem a határon túlra kiterjedő intézkedéseket is. Köszönet illeti Suba Györgynél, hogy ezt az értékes dolgozatot elkészítette. Emléket állítva egy olyan kornak, amelyben központi és helyi intézkedésekkel, emberi hozzáállásokkal, sok-sok arra érdemes embernek és gyermekeiknek sikerült a talpra állást, a felemelkedést biztosítani. Tisztelet érte mindenkinek! Szatmári Antalné szakvizsgázott szociális szervező szociális menedzser mentálhigiénés szakember