Az Óbester ébresztése [antikvár]

Bevezetés 1805. november 20-án, amikor Napóleon már Bécset is elfoglalta, az osztrák hadseregparancsnok - bátor katonai tettéért - a következő szavakkal részesítette dicséretben báró Simonyi Józsefet: „békés időben igazságszeretetével, legjobb erkölcsösségével és fáradhatatlan szorgalmával, háborúban pedig pihenést nem ismerő buzgalmával, egészen különös és általánosan elismert bátorságával, kiváló erélyességével és höslelkü rettenthetetlenségével tüntette ki magát." Nem először és nem is utoljára érdemelt ki ilyen és hasonló vagy még magasztosabb dicséreteket a Nagykállóban született Simon József, aki a hentesbárdtól a mundérhoz pártolva, közhuszárból küzdötte fel magát a bárói méltóságig és az ezredesi rangig, választva ehhez a dicsőséghez a vitézvári Simonyi József nevet. Az élet azonban amilyen bőven osztja áldásait, olyan bőséggel pazarolja büntetéseit is. A karrierjét a hadszíntéren hősi halállal vagy egy tábornoki kinevezéssel még megkoszorúzni méltán képes és érdemes óbesterre és ezredére békés évek köszöntek, amikor minden összezavarodott körötte. Az emelkedő, a bárói méltóságig és ezredesi rangig felívelő pálya -mondhatni egyik napról a másikra - megtört, a rang, a hírnév, a méltóság porba hullott. 1831. április 4-én született meg a kegyelmi folyamodványt elutasító, a szigorú ítéletet helybenhagyó döntés: „Báró vitézvári Simonyi József., a császári katonai arany vitézségi éremnek és a hadsereg-keresztnek birtokosa, a sebesülési szalag viselője vétkes a hivatali hatalommal és az őt megillető halálra ítélési joggal való visszaélésben, a hamisítás és az alárendeltek hamisításra való rábírásának bűntettében, ezért ezredesi rangjától megfosztjuk Megfosztjuk a Lipótrend középkeresztjétől a Mária Terézia Rend lovagkeresztjétől Az arany vitézségi éremtől a Hadseregkereszttől, attól a legfelsőbb engedélytől, hogy külföldi rendjelet viseljen, úgy mint az orosz cári Szent György Rend 4. osztálya, a porosz királyi szolgálati Érdemrend, a hesseni választófejedelem Katonai Érdemrendje, és két évi várfogságra ítéljük " A két véglet közé egy majdnem példáüan katonai pályaív feszül. Egy ember gazdag pompázatú öröme és halált gerjesztő szomorúsága. Az ítélet elhangzása után az is kétségessé vált, hogy Simon Józsefnek vagy báró vitézvári Simonyi Józsefnek nevezzük-e az emberünket. Az ítélet ugyanis minden szerzett rangjá-