Az elveszített álmok (dedikált példány) [antikvár]

Preludium — előszó helyett Keresem az emlékeket, amelyekkel dr. Birnfeld Sámuel rabbi alakját több mint hatvan esztendő távlatából felidézhetném. Gondolataim szülővárosom utcáit járják. FeltiSnik a csodálatos Baumhorn Lipót építtette zsinagóga mellett az egykori Szegedi Zsidó Népiskola épülete, amelyben négy elemi osztályt végeztem el. Gyerekként három rabbit ismerhettem meg az iskola falai között, akik egyéniségükkel, tanításaikkal, a mai napig emlékezetesek számomra. Lőw Immánuelt, a világhírii tudós főrabbit, aki a szegedi zsidóság, egyben az iskola szellemi vezetője volt. Frenkel Jenő rabbit, aki hitéletünk gyakorlati oktatójaként működött iskolánkban. Birnfeld Sámuelt harmadikként, aki a judaisztikai tantárgyak területén, szükség szerint foglalkozott velünk. Lőw Immánuel nagy súlyt fektetett arra, hogy minél korábban megtanuljunk imádkozni és megismerkedjünk a szombati és ünnepi istentiszteletek rendjével. Birnfeld Sámuel sokszor előimádkozóként vezette az ifjúsági istentiszteleteket. Gyönyörű tenor énekhangja szárnyalt, sőt, emlékszem arra is, hogy pénteken este, vagy szombaton délelőtt, ha Lamberg Mór főkántort kellett helyettesítenie. Király Kőnig Péter orgonakíséretével, az énekkar közreműködésével énekelt. Többször hallottam prédikációit. Gyermek voltam, tartalmukra nem emlékezhetem, csak arra, hogy kiváló szónok volt és a rettenetes korszak közeledtekor a ránk váró veszély, az attól való szorongás határozta meg szavait. Néhány alkalommal osztályunkban hittanórát is tartott. Nagy türelemmel javítgatta bukdácsoló héber olvasási kísérleteinket, segített az imák magyarra fordításában és színes fantáziával mesélt nekünk egy-egy bibliai történetről. Karizmatikus személyiségéből mindenkor sugárzott hite az Örökkévalóban. A Sors úgy hozta, hogy Szegedről, elhurcoltatásunk évében 1944-ben, édesanyámmal, húgommal és nagyszüleimmel, Birnfeld rabbi családjával együtt voltunk kényszermunkán Alsó-Ausztriában. Ott ismerkedtünk meg feleségével, született Fein Margittal, valamint a rebecen édesapjával, édesanyjával és két húgával. Fűrésztelepen dolgoztunk. Sokat mesélt férjéről Margit asszony, aki akkor még reménykedett abban, hogy a háború végeztével újra együtt lesznek. Tőle tudtuk, hogy Birnfeld Sámuel a rabbi hivatás mellett irodalmi, képzőművészeti tevékenységet is folytat, de közelebbről nem kaptunk erről tájékoztatást. 1945 áprilisának közepén, munkáltatónk, Ludwig Knapp valamennyiünket, szám szerint 26 zsidót elbújtatott, így menekültünk meg a koncentrációs tábortól es értük meg életben május 9-én a háború végét. Megmentőnket a Jád Vásém kitüntette, emlékét fa őrzi Jeruzsálemben. Szegedre visszatérve értesültünk Birnfeld Sámuel rabbi tragédiájáról. Margit asszonnyal élete végéig kapcsolatban voltunk, a ma 92 éves Lili húgával levelezünk. Hat évtized elmúltával adta kezembe Dr. Schőner Alfréd az elpusztított rabbi szerencsésen megmaradt hagyatékának kéziratát, amelyből kiderül, milyen páratlan alkotó tehetséget pusztított el a Soá. Olvasva költeményeit, fordításait, írásait, muzsikusként átnézve a