Az álomé lett (dedikált példány) [antikvár]

Készséggel elhiszem, hogy mindig és mindenkor, egész életemen át néz Valaki, - legyen: - figyel. Nem zavar, hogy mindent tud ró- lam, a legapróbb nüanszokat is, amik nekem úgyis kiesnek a fe- jemből. Bízom benne, hogy végtelensége valóban végtelen, s ar- chívumának bizonyos polcán, mint egy filmtárban, ott őrzi pillan- tásai által rögzített minden pillantásomat. Így készülök örök éle- temre, abban a megnyugtató tudatban, hogy minden megvan, nem tűnik el, az élet múlandósága csupán időleges csalódás. Az- tán, amikor úgymond „vége", kényelmesen hátradőlve megnéz- hetem, nézegethetem, mi is történt valójában, elölről hátra és hátulról előre, örökkön örökké, ámen.