Ambrus Éva keramikusművész (dedikált példány) [antikvár]

Gondolatok Ambrus Éva munkásságáról „Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt. Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek, ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak." Ószövetség - Prédikátor könyve (3:1-2, 6-7) Ambrus Éva egész életében időszerű feladatokra vállalkozott, és saját képességeivel, munkájával, mű- vészetével mindig időszerűen közös célokat szolgált. Ezt teszi a Museion No.1 Galériában 2012. novem- berében bemutatott kiállításával és e kiadvánnyal is, amely áttekinti, összefoglalja életének eddigi szak- mai eredményeit. Ez a személyes számvetés, több évtizedes munkásságának felidézése, művekkel és adatokkal, szavakkal és képekkel, hozzájárul hazai kerámiaművészetünk közelmúltjának - ugyancsak időszerű - feltérképezéséhez, értékeinek megőr- zéséhez. A folytatás lehetőségéhez. A mindennapi életre „alkalmazott művészetek" terén nyilvánvaló, hogy nem csupán az alkotó szándé- kától függ a teljesítmény jellege, kvalitása, hanem a körülmények is meghatározzák azt. Ambrus Éva egész életét az iparművészetnek, a kerámia iparának és művészetének szentelte. Az adott hazai körülmé- nyekhez nem csupán alkalmazkodott, de saját erejével is hozzájárult a javításukhoz. Pályája első szakaszá- ban, 1968 és 1984 között, az ipari formatervezők lelkes új generációjával együtt, a tömegtermelést fejlesztő, korszerűsítő elképzelésekért küzdő „szelle- mi hálózathoz" csatlakozott. Használati edények, építészeti burkolatok tervezőjeként, a megvalósító csapatmunka következetes élharcosa lett. Élete második szakaszában, magán műhelyével is a „kö- zösségeket" szolgálta. Egy-egy család kertjébe, a kis- és nagyvárosok tereire olyan műveket készített, amelyek egyszerre „szobrok" és „szolgáló tárgyak". Ha végigtekintjük az évtizedek során született, tárgyiasult eredményeket, az 1960-as évek múlt- idejétől napjainkig, ráébredünk, hogy Ambrus Éva ezen időszak pozitív törekvéseinek emblematikus alakja. A megújulásra, értékteremtésre vágyó, kompro- misszumokra is kész, de a lényeges kérdésekben meg nem alkuvó törekvések jellemzik pályafutását. A XX. században világszerte kiteljesedő, a társadalom egé- széért felelősséget vállaló művészetek képviselője. Igaz, „csak" itthon, egyetlen ágazatban és szerényen, de időszerűen, szakszerűen, kvalitásosán! Természetesen a hazai ipar- és társadalomtörté- net keretei az ő életét, tevékenységét is behatárolták.