A szegénység diszkrét bája (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált.
„A szellemi értékek helyett mára csakis az anyagi gyarapodásban érdekeltté tett emberré züllesztették a magyar lakosság nagy részét, korábban elpusztítva a polgári középréteget, amely ennek az életszemléletnek ellentmondott. Azt a középpolgárt semmi áron nem kívánják látni az álszocialista és álliberális elveket vallók, amelyik nem csupán konzumfogyasztó, „kulturális rágógumit" rágcsáló, alantas tévéműsorokon röhögcsélő, hanem önálló egyéniségként a magyar műveltségi hagyományok szerint akar élni. Ha anyagilag elszegényedik is, de lélekben, kultúrában, szellemiségben nem a reá erőltetett globalizációs úton akar járni. Nem jut eszébe, mint annyi sok nyomorúságban vegetálónak, hogy adjon már neki valaki egy egyszer használatos, eldobható pisztolyt." (A szegénység diszkrét bája) „Felvetődik a kérdés: vajon milyen értelmiségiek uralkodó osztállyá válásáról ábrándoztak némelyek az államszocializmusban? Kiváltképpen sajátságos történeti perspektívával bír a kérdés, ha arra gondolunk, hogy nagyrészt az úgynevezett demokratikus ellenzékből kinőtt párt és szimpatizánsai, hívei uralják szinte kizárólagosan a magyar kultúrát, szellemi életet, az emberek ítélőképességét rendkívül befolyásoló írott és elektronikus médiumokat." (Az értelmiség osztály/h/arctalan múltja és jelene) Györffy László az elmúlt két évben megjelent publicisztikáit és tanulmányait összefoglaló kötet, amely hetedik ilyen műfajú munkája az írónak - saját szavaival szólva - „a rendszerfordulás" óta. Egyúttal pedig huszonharmadik könyve.