Bővebb ismertető
A kút
Panorama fîntînîi
Szomjam elárad a homokrengetegben, hfivös kút vizéért eladnám a lelkem.
Hidege a víznek elborzong a csontig, ajkaim zaklatja, orrlikamban porzik.
Emelem csupromat csurranón az égig, csodás csorgásában szent szertartás fénylik.
Ajkamig az íve halkan hajlik vissza, új himnusz születik — lényemet felissza.
Aldassék e kút az időrengetegben, amint hűs vizével ajkon csókol engem.
Csupa könny a kút, hol Tudor lelte végét > nem Tudort ölték meg — a Nap Őfenségét.
Szomjam elárad a homokrengetegben, hűvös kút vizéért eladnám a lelkem.