A magyar felvilágosult klasszicista dráma a műfaj keleteurópai fejlődésében (dedikált példány) [antikvár]

HORVÁTH KAROLY: A MAGYAR FELVILÁGOSULT KLASSZICISTA DRÁMA HELYE A MŰFAJ KELET-EURÓPAI FEJLŐDÉSÉBEN A magyar irodalmi megújulást már hagyományosan Bessenyei György tragédiáinak megjelenésétől számítjuk, azoktól a müvektől, amelyek a francia klasszicizmus esztétikai elvei alapján létrejött, és bizonyos vonatkozásokban továbbfejlődött európai felvilágosult klasszicista dráma jegyeit hordozzák. Sőt a kezdeti időpontot a köztudat e tragédiák közül éppen ahhoz kapcsolja, amely már témájában is antikos, ti. az Ágis tragédiájához. Bessenyei drámáinak viszonyát a francia és a német hasonló szellemű alkotásokhoz, Voltaire, Gottsched, Sonnenfels, másrészt Destouches, Marivaux műveihez tisztázta a kutatás, és nemcsak a hatásokra és indításokra, de a párhuzamos jelenségekre is felhívta már a figyelmet. A klasszicista dráma ott szerepel az irodalmi megújulásunkat megindító műfajok között, a magyar dráma 19. századi kifejlődését mégsem ennek köszönheti. Bessenyein kívül talán Csokonai — nem minden fenntartás nélkül — és később Ungvárnémeti Tóth László műveli ezt az irányzatot a drámaírás területén. Mindamellett fontos a szerepe, s ezért mégis megérdemli, hogy megvizsgáljuk helyét a kelet-európai irodalmak tükrében is. Siessünk hozzátenni, hogy hatásokat, indítékokat aligha lehet kimutatni, csak párhuzamos jelenségek felmutatásáról lehet szó. Azoktól a kelet-európai irodalmaktól, amelyek 10—15 évvel megelőzték a klasszicista dráma szempontjából Bessenyei fellépését — ilyenek az orosz és a lengyel — nem kaphattunk még példa szerinti indítást sem, úgy látszik ismeretlenek voltak a kor magyarjai előtt.^ Az alábbiakban a fent említett szempontból irodalmunk fejlődését négy keleteurópai irodaloméval vetjük össze vázlatosan, abban a reményben, hogy egy ilyen vázlatos párhuzamba állítás is érdekes tanulságokkal szolgálhat. E négy irodalom : az orosz, a lengyel, a cseh és a szlovák.^ ^ A tanulmány megírásakor a következő összefoglaló műveket vettük alapul : Magyar irodalmi vonatkozásban az MTA szerkesztésében megjelent A magyar irodalom története 3. kötetét (Fö-szerk.: Sötér István, szerk.; Pándi Pál.) Bessenyeiről Szauder József könyvét: Bessenyei Gj'örgy Bp. 1953. Európai színháztörténeti vonatkozásban: Heinz Kindermann: Theatergeschichte Europas. V. k. Von der Aufklärung zur Romantik(2. Theil) Salzburg 1962, és VI. Romantik, Salzburg 1964. Magyar színháztörténetre: Hont Ferenc: Magyar színháztörténet Bp. 1962. és Bayer József: A nemzeti játékszín története Bp. 1887. és A magyar drámairodalom története. Bp. 1897. ^ Összefoglaló munka az orosz irodalomra vonatkozólag; D. D. Blagoj (szerk.): Isztorija russzkoj lityeraturi v treh tomah. Akademija Nauk SzSzSzR I. k. 1958. II. k. 1963. Adolf Stender-Petersen: Geschichte der russischen Litteratur I-II. München, 1957. A lengyel irodalomra: Karel Krejci: Geschichte der polnischen Litteratur. Halle, 1958. Ladisias Chlebowski: La littérature polonaise au XIX e siecle, Paris, 1933. Alfred Kridl: A Survey of Polish Literature and Culture. New York- The Hague 1956. A magyar-lengyel párhuzamokra saját dolgozatom a megjelenés előtt álió magyar—lengyel tanulmánykötetben: A műfajok problémája a klasszicizmus és a romantika korában a magyar és a lengyel irodalomban. 2 Acta Históriáé VIII. \J