A Magyar Állatorvosi Kamara története (aláírt példány) [antikvár]

előszó a magyar állatorvosi kamara története című könyvhözírta: Dr. Móré AttilaMottó:Aki az elődeit nem tiszteli, azt az utódai sem fogják tisztelni" (Dr. Lancz Endre)Mindig nagy felelősség egy társadalmi szervezethez csatlakozni - mint például a mi hivatásrendi Kamaránkhoz - és azért dolgozni.Nem is való akárkinek. Felelőtlen vagy épp hebehurgya ember ne csináljon ilyet! Mert csak kárt fog okozni mindenkinek.Elképzelésem szerint felelősen és komolyan gondolkodó, jövőbe látó, ugyanakkor a múltat ismerő és a jelenből, mint realitásból, kiinduló emberekre viszont minden szervezetnek óriási szüksége van.Meggyőződésem szerint a Magyar Állatorvosi Kamara (továbbiakban Kamara) mindenkori tagjai és tisztségviselői ilyen felelős emberek voltak, és jelenleg is azok.Nyilván lehet túlzottan pátoszosnak nevezni előző állításom, de én komolyan gondolom ezt. Vannak köztünk óriási különbségek. Ezek a különbségek, ahogy az életünkben is megnyilvánulnak, úgy a szakmánkért, a Kamaráért végzett munkánkban is láthatóak. Különböző szándékú és stílusú kollégák dolgoztak a közösségünkért az elmúlt évtizedekben. Voltak köztük sikeresek és kevésbé sikeresek. Voltak köztük vidámak és morózusak. Voltak köztük olyanok, akiknek nehezen ment a munka és voltak köztük olyanok, akikre a mai napig is szívesen emlékezünk. Egy dologban azonban biztos vagyok: mindannyian a segítség szándékával és jóindulattal telve végezték feladataikat.Még akkor is, ha az így vagy úgy sikerült, hiszen, voltak akik örültek és tapsoltak, voltak olyanok is, akik csalódtak, akik szomorúak voltak és végül érdektelenné váltak.