A lentről jött ember (kétszeresen dedikált példány) [antikvár]

A lentről jött ember A suszter dáridója A féllábú vasutas fia, Gábor szálfa-egyenesen járó, büszke tartású fiatalember volt. Ahogy az elemi népiskola hat osztályát kijárta, suszterinasnak állt. Az apja ugyan győzködte, hogy ne a suszterájba, hanem a vasúthoz menjen, az mégis nyugdíjas állás, öreg korára is lesz miből megélnie, de ő hajthatatlan volt. - Hogyne, édesapám, hogy aztán az én lábamat is elszelje egy vasúti kocsi. Egy családban elég egy rokkant, - felelte az unszolásokra. így lett inas a szomszéd utca cipész-mesterénél. Ahol nem csak a rátartiságával, hanem a tanulékonyságával, a szorgalmával, a jó kézügyességével is hamar kitűnt. A második tanoncév végén már a segédekkel vetekedve dolgozott. Gondos, jó munkát adott ki a kezéből. A műhelyben a segédek eleinte pusmogtak, hogy mi a fenétől ilyen rátarti ez a fiú. Hamar észrevették, hogy miközben ők görnyedve ülnek a háromlábú suszterszéken, ő meg egyenes derékkal dolgozik, mintha kardot nyelt volna. De a munkája már néhány hónap után azt ígérte, hogy lehet ebből a fiúból ügyes kezű suszter. Jól állt a kezében a szerszám, fürkészve leste, mit hogyan csinálnak a segédek. Azt a szakmai fogást, amit egyszer megmutattak neki, azonnal alkalmazni tudta, a lábszíjjal olyan akkurátusan rögzítette a térdére a javítani való cipőt, mintha mindig ezzel foglalkozott volna. A családjában mindenki természetesnek vette Gábor tekintélyét. A hat testvér közül ő volt a legidősebb, hallgattak rá nemcsak a többiek, hanem esetenként még a szülők is, mert ha vitáztak otthon valamiről, Gábor rendszerint a fején találta a szöget, értelmes, jó megoldást ajánlott. És soha nem húzódozott, ha a háznál, vagy a kertben akadt valami termivaló. A mankóval nehezen járó apja helyett is ő csinált sok mindent. A többiek felnéztek rá, elfogadták, hogy Gábor afféle pótcsaládfő.