A kilencvenen túl... [antikvár]

JUHÁSZ ELŐD y Ezt a könyvet a véletlen szülte. Jólesően vitatkozhatunk a véletlen szerepéről, de most inkább azt szeretném érzékeltetni, hogy számomra mi mindent jelent a Vásáry-jelenség? Annak a hátterével, hogy nem kisebb művészek álltak — és állnak — érdeklődésem középpontjában, mint - szinte találomra kiragadva - többek között Kodály Zoltán, Leonard Bernstein vagy Kocsis Zoltán. Magas a mérce. Talán nem is mérhető emberi léptékkel. De nem összehasonlítani szeretném őket, mert nem is lehetne, szándékom nem más, mint az, hogy a földöntúli nagyság jelenvalóságát másokkal is megosszam. A Vásáry Tamással folytatott beszélgetéseinkből rendhagyó önarckép rajzolódik elénk. Ez és a róla írottak - mások emlékei, gondolatai - egyedi tükörré állnak össze, és így lesz meggyőző a portré. Tudjuk, hogy a zenének szavakkal való megközelítése szinte reménytelen, legfeljebb így-úgy körülírhatjuk a megfejthetetlen csodát, a lélekpendítést. Mert a zene arra születik, hogy megszólaltassák és hallgassák azt, hatását leginkább „csak" lelkünk láthatatlan rezdülései jelzik, hiszen - Vásárytól kölcsönözve - természete eredendően szavakon túli. Tamás ennek a megérez-tetésében az igazi nagymester! Boldog vagyok, hogy ilyen nagy formátumú művészek közelében gazdagodhattam: élményben, tudásban és legfőképp lelkiekben. Igen, ők a kiválasztottak, akik a zenével a mindennapi világunk dimenziói fölé kísérnek bennünket. És most - közös 7