A kemenesaljai úttörő termelőszövetkezet története (dedikált példány) [antikvár]

ELŐSZÓ A Celldömölk melletti Marcal-majorban éltem le gyermekkorom és korai ifjúságom. Ma ez a major is az egyesített Kemenesaljái „Üttörő" Termelőszövetkezethez tartozik. Később az a megtiszteltetés ért, hogy immár jó néhány éve országgyűlési képviselője lehetek Kemenesaljának. Ismerem tehát e könyvben szereplő falvakat, a vidék történetét, embereit. Mégsem a lokálpatrióta elfogultság íratja velem, hogy dr. Kiss Elemér kitűnő munkát végzett, amikor megírta e könyvben Kemenesszentmárton, Vönöck és Mersevát történetét, s azt az utat, amelyen az egyesült szövetkezethez eljutottak. Három különböző adottságú faluról van szó. önmagában már ez is izgalmas, hogy jutottak el külön-külön, aztán együtt a szövetkezés gondolatához, hogyan alakult meg maga a termelőszövetkezet és hogyan jutottak el a kezdeti kemenesszentmártoni magtól, a mai hatalmas, virágzó nagyüzemhez. Ez a könyv hűen tükrözi, alig telt el egy-két évtized és olyan hatalmas, lényegbevágó változások következtek be, hogy a régi értelemben vett paraszti munkának és paraszti életformának nyomaival is alig találkozhatunk. Véleményem szerint azonban többről van szó ebben a könyvben, mint egyszerűen három falu történetéről, mégha a krónika csak ezekről szól is. Ahogy mondani szokás, vízcseppen a tenger, úgy tükröződik tulajdonképpen e három falu sorsában is mindaz, ami több-kevesebb eltéréssel jellemző volt egész Kemenesaljára, tágabb értelemben egész Vas megyére, sőt az egész országra is. Mert a sok vonatkozásban eltérő viszonyok, történelmi, anyagi adottságok ellenére, lényegileg közös volt a paraszti sors az 1945-ös nagy sorsfordulóig mindenütt, a Kemenesalján is, a Dunántúlon is, vagy a Tiszántúlon. E könyv bevezető történeti részét olvasva eszembe jutott, hogy a felszabadulás után gyakran énekeltünk Kemenesszentmártonban, Vönöckön, Merseváton is ifjúsági- és pártgyűléseken arról, hogy: „Elnyomás, szolgasors, ez volt a rend ezer évig." E könyv hasábjain plasztikusan elevenedik meg, hogy milyen is volt ez a szolgasors, méghozzá nem valamiféle elfogultsággal, vagy napi agitációs töltéssel, ha lehetséges ez egyáltalán, objektíven, a tények és számok alapjá.n. Ugyanez a szemlélet vonul végig az 1945. utáni idők ábrázolásában is. A történelmi eseményekhez ragaszkodva a tények alapján úgy íródolt, ahogy az a valóságban történt. A szövetkezetekért nagy harc folyt itt is, mint mindenütt másutt az országban. Nehéz és bonyolult harc. Ma már mindez valóban történelem és lassan emlékké szelídül mindaz a szorongás, a türelmetlenség, a félelem és elkeseredés, ami nyomon kísérte az alapvetően pozitív nagy átalakulást, és távolinak tűnnek az