A Hold köpönyege (dedikált példány) [antikvár]

Császár József Á Hold köpönyege Egyszer régen a Hold gondolt egy merészet, otthagyta az égboltot, és a Földre lépett. Járkált a városban, rótta az utcákat, és megcsodálta nagyon a szép cégtáblákat. Cégéreket a szél csendesen ringatta, olvasgatta a vén Hold, hogy mi is van rajta. Volt ott szatócs, rőfös, kalapos és subás, akadt bizony ott még patikus, pék, cipész, és végül egy cukrász. Hanem egyszer szeme egy táblán megakadt, szabó volt ráírva. Vajon az mit takarhat? Álldogált a ház előtt, azon gondolkodott, hogy a kicsi ablakon azonnal bekopog. Későre járt az idő, vajon becsengessen, vagy az utca kövein lassan továbbmenjen? Bátorságát összeszedte, a csengőt megrázta, aztán csendben várakozott a házigazdára. Kinyílott az utcakapu, még csak zajt sem keltett, egy kis ember áUt előtte, csendesen, görnyedten. Megszólalt a kicsi ember: - Felverted az áknom! Felek a Hold: - Kedves öreg, ezt nagyon sajnálom. Ha már itt vagy, mondd meg nékem, mit csinál a szabó? - Keze alól kerül ki zakó és pantalló. - Varrnál nékem egy szép köpenyt? Hidd el, kifizetem, csak az az egyetlen baj, nincsen keresetem. Szólt a szabó: - Gyere be, és méretet veszek. Egy hét múlva benézhetsz, addigra kész leszek. Szép gömbölyű volt a Hold, öröm volt megmérni, üy szép, formás termetre könnyű lesz majd varrni. Eltelt egy hét, a Hold próbára érkezett, csodálkozott a szabó, valami baj lehet. A Hold közben lefogyott, ezért újra mérte. - Egy hét múlva kész a ruha, akkor jöhetsz érte. Eltelt egy hét, eljött a Hold, csak senki sem látta, ezért aztán a próba is el lett most odázva. Telt az idő hol fogyott, hol nőtt az alakja, ezért nincsen olyan szabó, ki a Holdra köpenyt varrna.