A három tökmag (dedikált példány) [antikvár]

A csuhébaba karácsonya 1944 decembere volt. Közeledett a karácsony, a kis Jézus születésének napja. A háború már átrohant a falun, ahol Gombos Péter lakott a feleségével, Juliska asszonnyal és hétéves kislányával, Eszterkével. Azazhogy lakott volna. Gombos Péter már több mint két éve katona volt, behívták és kivitték a frontra. Azóta csupán csak egyszer látta őt a kis család, mert csak egyszer engedték haza néhány nap szabadságra. Ahogy telt az idő, a házban egyre nagyobb lett a szomorúság, és egyre nagyobb a szegénység. A háború elvonult ugyan a faluból, de utána nem maradt semmijük. Juliska asszony fájó szívvel gondolt a karácsonyra. Mit adjon a kis Eszterkének, hogy örülni lássa.? Eszterke soha nem gondolt a karácsonyra, az ajándékokra. Ha beszéltek róla, mindig csak azt kérdezte: - Ugye, édesanyám, karácsonykor már itthon lesz édesapám.? - kérdezte újra és újra, ha a karácsony szóba került. Mert neki minden ajándék közt az lett volna a legkedvesebb, ha együtt lehettek volna a szent ünnepen. Juliska asszony nem tudott mit mondani. Hírt sem hallott az uráról, azt sem tudta, él-e még. Elsiratta őt már sok álmatlan éjszakán, és kétségbeesett lelkével megpróbálta elfogadtatni a legszörnytjbbet, hogy egyszer csak meghallja ura halálhírét. - Nem tudom, kislányom - mondta Eszterkének. - Ezt csak azok tudják, akik elvitték. De hinnünk kell, hogy hazajön, mert így köny-nyebben el tudjuk viselni a várakozást. Elhatározta, hogy elmegy a falu orvosához. Dr. Farkas Imre idős ember volt, a falu lakosságának nemcsak testi, hanem lelki gyógyítója is. Felesége, akit a faluban mindenki csak Mária néninek szólított, mindenben segített férjének, hogy a súlyos időkben, a tragikus hírek hallatán összeroppanó embereknek testi és lelki segítséget nyújtson. Juliska asszony eljárt az orvosékhoz segíteni a házimunkában Mária asszonynak. Mosott, takarított, ha kellett, még főzött is, mert gyakran előfordult, hogy Farkas doktor és a felesége is a rendelőben voltak el-