A halálra táncoltatott leány (dedikált példány) [antikvár]

ELOSZO Régi adósságot szeretnénk törleszteni e csíki balladákat tartalmazó kötet megjelentetésévei. Százötven és még néhány éve leírták, s azóta is többször megismételték, hogy Gyergyószék, Fel- és Alcsík-, Kászonszék népének költészete méltánytalanul maradt ki a székely népköltészetet bemutató első kötetből, hisz Csíkban éppen úgy születnek, élnek, terjednek a mindennapi élet részét képező, valós történetekről szóló, gyökereiben tán évezredekbe nyúló, apáról fiúra, hegyekbői-völgyekből hegyekre-völgyekre szálló énekek, amelyek gyakran elhangzottak közös találkozások idején, fárasztó munka közben, csatákba induló, táborozó katonák, fogságba hurcoltak vagy erdőkbe menekültek, szolgák és szolgálók ajkán bú, fájdalom enyhítőnek, ritkábban vidámság fokozójának vagy pedig a csendes hétköznapok pihentetőjének. S ha voltak létünket is galádul fenyegető, becsületünkbe kegyetlenül belegázoló, anyanyelvünket, lelkünkből fakadó szép énekeinket cinikusan tiltó időszakok, mi mégis, minden pusztító körülményből ki tudtunk vergődni, újból talpra tudtunk állni, amelyet az erős hitnek, kitartó makacs akaratnak, szívós munkának, őseink által ránk hagyott hagyományőrzésnek, s bizonyára valamelyest a nehéz napokban vigaszt is nyújtó, fájdalmainkban elsuttogott énekeknek is köszönhetjük. Es ezt a messze keletről magunkkal hozott, európai létünkben az új életformához igazított, évszázadokon át hűséggel őrzött nyelvet és népi alkotásokat nekünk is óvnunk, értékeit másoknak is megmutatnunk - kell. A XIX. század második felében végül elszórtan, egy-egy folyóiratban, még kötetben is megjelent ugyan néhány népköltészeti alkotás, ballada is Csíkból, de még mutatványnak is kevés volt. Igaz viszont - tán a véletlennek lehet tulajdonítani - Csíkban nem alakult ki olyan tettrekész értelmiségi csoport, amely kellő mozgalmat tudott volna indítani a népköltészet átfogó gyűjtésére, de nem jelentkezett olyan kiemelkedő személyiség sem, aki kellően irányította volna az ilyen törekvést. A XX. század elején aztán a magyar zeneművészet legjobbjai messze földről érkeztek Csíkba összegyűjteni és az egész nemzetnek bemutatni az Olt és Maros mentén, a Kárpátok és Hargita völgyeiben született költészetet. Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László és mások csodálattal írtak mindarról, amit Csíkban találtak, s néprajzi folyóiratokban, könyvekben is bemutatták a kiemelkedő népi alkotásokat. Ma már az Európai Tanács fokozott figyelemmel követi az egyes népek, nemzetiségek sorsát, s az életük részét képező népi kultúrát. Európában nem elsorvasztani, inkább megőrizni kívánják mindazt, amit népei évszázadokon át alkottak. Külön figyelemmel fordultak a népballadák felé. és szándékukban van