A gödöllői dombság ege alatt (dedikált példány) [antikvár]

Részlet a könyvből:A negyven-hetven évnyi felfordulás egy jobb, emberibb világ irányába nem hozta el a kívántakat. Az élrecsapódottak szentül hitték, hogy gyűlöletből, megalázásokból, emberi életek kioltásából születik a vadonatúj világ. Pedig jó negyven évvel ezelőtt béklyóvesztésben álltunk, hullott le rólunk a sok kacat, a kacagány, úri uniformisok, a rangosdi, palotásdi, s úgy nézett ki, lesz valami közösségi társadalmunk, emberi érték, nem ráaggatott titulus némely személyre, de felemelkedés tudásban, tehetségben. A magunk arculatára kellett volna fordítani az időt. Minden kiszorítósdi ellenében - szellemi vezérletre lett volna szükség - az értelmiségnek kellett volna a dolgok élére állni. Ezzel szemben az értelmiség az elmúlt évtizedekben nem igen alkotott, kivárt, eltékozolta a maga idejét, helyezkedett, alázattal szolgált. A munkásosztály nevében uralkodók meg visszaéltek hatalmukkal. Támaszt kaptak a gigászi nagytól, ahol a cél szentesítette az eszközt, ahol az ember már csak masszaként szerepelt. Kicsit tovább is, mint hetven évig. Területek, gazdagságok, földi kincsek álltak rendelkezésre, melyek igazán nem lettek az ember szolgálatába állítva. Ezek helyett eszmei göngyölegek hömpölyögtek, a "kardból eke" lett, miközben tankok, rakéták ezrei gyártódtak, tárolódtak. A termelés teljesen alárendelődött a katonai céloknak, a hódítás világravaló hatalmi folyamatának. Közben elveszett az ember, az egyén, csorbát szenvedett a nemek közötti különbség /traktorra a nőket!/ a családok széthullatása is központi feladat volt a hatalmat birtoklók részéről. A 40 év - 70 év embertelen életvitelét megszenvedők milyen jövőben bízhatnak?