A fecskék délre szállnak (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált példány.
Két romantikus, különös szerelem, valamint a főszereplő kislány és fogadott nagyapja közötti megindítóan szép kapcsolat ívei át az álomszerű történeten. A regény igazi hősei nem is annyira a benne szereplő személyek, hanem inkább maga a Sorsszerűség. A sorsszerű találkozások és szerelmek valamint egy - még a szerelemnél is erősebb - másik érzelem, amely áthatja és felejthetetlen olvasmánnyá teszi a regényt. "... Addig én mozit csak egyszer láttam, még otthon, az Ózt, de Nagyapám meséi különbek voltak minden mozinál. Néha továbbálmodtam a történeteit. Andreasz, a görög fiú lett a szívbéli szerelmem. Képzeletemben vele töltöttem az egész napot. Sőt, még az éjszakákat is. Szerelmeskedtem is vele álmomban, ahogyan szombat éjszakánként Édesék, mikor azt hitték, alszunk már. Hosszú, fényes fekete hajú, szép sudár lánynak álmodtam magam, és ott éltem abban a peloponnészoszi faluban, amelyikről Nagyapám mesélt..."