Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Édes néném, hálá légyen az istennek, mi ide érkeztünk ma szerencsésen, Francziaországból pedig 15. septembris. A fejdelmünknek, istennek hálá, jó egészsége volna, hogyha a köszvény búcsút akarna tőlle venni: de reményljük, hogy itt a török aer elűzi. Édes néném, mi jó a földön járni. Látja ked, még Sz. Péter megijedett volt, mikor a vízben sippadoztak a lábai: hát mi bűnösök hogy ne félnénk, amidőn a hajónk olyan nagy habok között fordúlt egyik oldaláróla másikára, mint az erdélyi nagy hegyek - némelykor azoknak a tetején mentünk el, némelykor pedig olyan nagy völgyben estünk, hogy már csak azt vártuk, hogy reánk omoljanak azok a vízhegyek; de mégis olyan emberségesek voltanak, hogy többet nem adtak innunk, mintsem kellett volna. Elég a, hogy itt vagyunk egészségben; mert a tengeren is megbetegszik az ember, nem csak a földön, - és ott, ha a hintó megrázza, elfárad, és jobb egyepetyéje vagyon az ételre: de a hajóban az szűntelen való rengetés, hánykódás a főt elbódítja, a gyomrot felkeveri, és úgy kell tenni, valamint a részeg embernek, a ki a bort meg nem emésztheti. A szegény gyomromnak is olyan nyavalyában kelletett lenni vagy két első nap, de azután úgy kellett ennem, valamint a farkasnak.