Világtörténelem III. [antikvár]

AZ ÚJKOR TÖRTÉNETE AMERIKA FELFÖDÖZÉSÉTÖL NAPJAINKIG. (1492—1876.) Az újkor jelleme. A tudományok újjászületése, a hű bérrendszer ^át alános hanyatlása, az eszmék (es erkölcs) rendében észlelhető egyetemes mozgalom főtü-neményei a középkor utolsó századának, mely az olaszországi ütközetek ágyudörgése között sírba szállt. Nem uj államalakulások, nem a nyers erőszak, hanem ;az emberiség ébredő értelmi tevékenysége által lassanként megváltozott világnézlet s uj fejlődési irány vonnalí határfalat a közép- és újkor között. Habár uj, eddig ismeretlen földrészek merülnek föl a tengerek mélyéből s a történelmi látkör egyre tágul : mégis csak a középkor ismert népei játszszák továbbra is a főszerepet, de teljesen megváltozott viszonyok között. A különböző árnyalatú körtársaságok ott állanak .a monarchiák egymástól elütő alakjai mellett; amazok hanyatlásnak indulnak, emezek megszilárdulnak. A közhasználatul elfogadott római jog elvei; a törökök előhaladása, mit egyedül szigorúan központosított államhatalmoknak, /'nemzeti egységök — s fegyelmezett állandó haderejöknek köszönhetének , csábító ösztönül szolgál a fejedelmeknek hatalmok belterji növelésére. Ekként •'Ííurópa középkori intézményei elenyésznek; a hűbéri daraboltság helyett népek és kormányok szorosan egy központhoz simulnak) A lovagság, középkor egyik legszebb tüneménye, visszaélései miatt hanj^atlik és előtérbe lép a polgári rend, melynél miveltség és jólét pótolja a születés és rang előnyeit'. Habár a különböző hűbéri állapotok a legújabb időkig fen-állottak is; de a lőpor é^iaz állandó hadsereg segélyével a fejedel- Vaazary : Világtöi t. III. 2. kiad. 1