Vasárnapi egyházi beszédek [antikvár]

Advent I. Vasárnapjára. I. „Imádkozzatok pedig, hogy ne legyen a ti futástok télben. Sz. Máté 24, Különös dolog- az, K. H., hogy a penitencia, vagyis a töre-delem napjai épen a tél idejére esnek; igy a nagyböjt, igy a mai vasárnappal kezdődő advent. — Mintha csak azt akarná jelenteni az anyaszentegyház, hogy a mit a nyár és ősz meleg napjaiban, mulatságaiban, vagy a farsangi táncvigalmak tüzében, s az ekkor kilobbant rosz indulatok nagy gyuladásai közt vétkeztünk, azt a tél hidegségében hütsük ki, és bánjuk meg. — Mindazonáltal noha a téli hónapokra esik a bánat ideje, bizonyos tekintetben még sem akarja az anyaszentegyház, hogy télben tartsunk penitenciát. — Van t. i. az életnek is K. H. tele. — Mert valamint a virágzó ifjúságot helyesen nevezzük tavasznak, valamint az erőteljes féríi-kort helyesen nevezzük nyárnak; a gyöngélkedő s hanyatló éveket ősznek: úgy igen helyesen nevezzük a haldoklást, a végperceket télnek. — Márhogy az egyház teljességgel nem akarja, hogy hivei közül valaki e télre, t. i. a halálos végpercekre hagyja a bűn-bánást, a megtérést, azt, úgyhiszem mindenki könnyen belátja. Ugyanis_a megtéréssel, a bűnbánattal ép úgy vagyunk, mint az utazással. Tavaszkor az illatos enyhe levegőben; nyárban a derült hosszú napokon valódi gyönyörűség utazni; őszszel már kevésbbé alkalmas valahová elrándulni hazulról. • Télen ? télen pedig már végkép elmegy minden kedvünk és bátorságunk az Mindszenty G. Vasárnapi sst, beszédek. 1