Summa contra gentiles [antikvár]

Kopott példány, gerince szakadt! A levelek foxingosak.
Divi Thomae Aquinatis Summae contra gentiles Libri quatuor. Tomus unicus. Paris, 1863. J.-P. Migne editorem. [4] p. + XVI p. + 1208 számozott hasáb. Egykötetes formátum. A Summa contra gentiles (eredeti címén: Liber de veritate catholicae fidei contra errores infidelium) Aquinói Szent Tamás egyik legjelentősebb teológiai és filozófiai műve, amelyet 1259 és 1264 között írt. Elsődleges célja a keresztény hit igazságainak védelme és kifejtése volt a „pogányok” (gentiles), azaz a nem keresztény filozófusok – különösen a muszlim és zsidó gondolkodók – érveivel szemben. A mű négy könyvből áll: I. könyv: Isten létezése és tulajdonságai. II. könyv: A teremtés és a teremtmények (különösen az emberi lélek). III. könyv: Az isteni gondviselés és az ember végső célja. IV. könyv: A kinyilatkoztatott igazságok (pl. Szentháromság, megtestesülés, szentségek). Tamás ebben a művében nagy hangsúlyt fektet a természetes észre. Míg a Summa Theologiae elsősorban a hívőknek íródott, a Summa contra gentiles olyan érveket használ, amelyeket pusztán filozófiai úton, a kinyilatkoztatás elfogadása nélkül is követni lehet (az első három könyvben). Arisztotelész gondolatrendszerét ötvözi a keresztény tanítással, megteremtve ezzel a skolasztikus filozófia egyik csúcspontját. A kiadvány a korszak meghatározó vallási szöveggyűjteményeinek stílusát követi, és szorosan kapcsolódik Jacques-Paul Migne munkásságához, aki a patrisztikus és skolasztikus irodalom monumentális sorozatainak kiadásáról volt ismert. Aquinói Tamás (latinul: Thomas Aquinas, olaszul: Tommaso d'Aquino), vagy katolikus nevén Aquinói Szent Tamás (Roccasecca, 1225. január 28. – Fossanova, 1274. március 7.) latin nyelven író középkori olasz Domonkos-rendi szerzetes és pap, befolyásos filozófus, teológus. Albertus Magnus leghíresebb tanítványa, a középkor filozófiájára gyakorolt hatástörténete alapján a skolasztika egyik fő képviselője. Befolyása a mai napig érezteti hatását a neotomizmusban és a neoskolasztikában. Későbbi félvászon kötés.