Rebellis türelem (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált.
Igen, Kornél, igen: "roncsolt lőlap a homlokom mögött, lángol egy ősz a tízes kör helyén", igen, Kornél, didergő magányunk versed metaforájában, mert október hiába lángol, még össze nem melegít, csak lidérces kék láng játszik csalogatót, ez még a törpék dáridója, a bűntudat nélkül visszatérő zsebesek nagy mutatványa, néhány tucat ügyes hipnotizőr vezet orránál fogva, csillogó láncon sokaságot, s mi roncsolt lőlappal homlokunk mögött, az örök célkeresztben szervezkedünk, hitünk és akaratunk nyugalma mozgósít, és velünk és körülöttünk nemzetté szerveződik a csillagunk jegyében áldott Mária országa, földjének népe.