Olyan nincs [antikvár]

Táblája kopott, viseltes, kötése meglazult. Előzéklapon ajándékozási bejegyzés. Hátsó táblájának belső felén tollal írt bejegyzések.
Részlet a könyvből: - Ó, az ördög vinné, - nevetett Nelly és felugrott a vendég mellől, hogy a telefonhoz menjen. Felvette a kagylót, befogta tenyerével, úgy suttogta: - bocsásson meg, mindjárt kidobom innen ezt a telefont, - aztán belebeszélt kedvesen, - halló? Igen, én vagyok... Úgy állt, hogy a vendég is láthatta arcát. Láthatta, hogy mosolyt nyom el, amikor megismeri a telefonáló hangját. Kicsit mintha elpirult volna. - Nem, - mondta a kagylóba és a vendégre nézett, - vendégem van. Igen, már hazajöttem, de nem egyedül. Aztán, a válasz után: - Nem tudom. Aztán megint: - Igazán sajnálom . . . Hogyan? ... .Jó ... A viszontlátásra ... Igen, hogyne ... Á, dehogy .. . Jó, hát kettő tájban ... Nem, nem dehogy ... Letette a kagylót. Visszament a vendéghez. Cigarettát kínált, maga is vett, rágyújtottak. Töltött a pálinkás poharakba, közelebb tett egy hamutartót, maga is leült a szemközti nagy karosszékbe. Közben látszott rajta, hogy valamilyen okból húzza az időt.