Nov. (Uj föld) [antikvár]

Részlet: 1868 tavaszán, valami egy órakor déltájban egy hanyagul és szegényesen öltözött, mintegy 27 éves ember vánszorgott nagy nehezen Szentpétervárott a katonatiszt-utcza egy ötemeletes házának hátulsó lépcsőjén fölfelé, nagyokat csoszogva kopott sárczipőivel. Lassan és nehézkesen himbálva ügyetlen testét, fölért végre a lépcső tetejére, megállott egy rozzant, félig nyitott ajtó előtt s a nélkül, hogy hozzá nyulna a csengetyü gombjához, nagy sohajtások között benyomakodott a kis sötét előszobába. - Itthon van Nesdanow? - kiáltá mély, nagy basszus hangon. - Elment, én vagyok itt, lépjen be - hangzott a szomszéd szobából egy másik, szintén meglehetősen durva női hang. - Masurin? kérdé a jövevény. - Persze, hogy az. Ön pedig Osztrodumow? - Osztrodumow Pimen - válaszolt az, nehézkesen lehuzta sárczipőit, fölakasztotta kopott kabátját egy szögre, s belépett a szobába, honnan a nő beszéde hallatszott. Ez az alacsony, tisztátalan, fakószürke szinnel befestett falu szoba alig kapott némi világosságot a két porlepett ablakon keresztül. Egész butorzata a szegletbe taszitott kis vaságyból, a szoba közepén egy asztalból, néhány székből s egy könyvekkel megrakott polczból állt.