Legyen békesség! [antikvár]

Fedlap alsó részén enyhe beázási foltokkal.
Ha volt idő, amikor égető szükségünk volt nemzeti egységre, a mai idő minden bizonnyal az. Egyikünk sem tudja, mit hozhat a holnap. Miként az egész emberiségnek, nemzetünknek az egén is ijesztő mértékben megnőttek az árnyak. Ha eltűnnek is közbe-közbe rövid időre, hamarosan még ijesztőbb alakban térnek vissza. A bekövetkezhető lehetőségekre gondolva, milliók és milliók lelkét nyugtalanító érzés szorongatja. Ezekben az ítéletszerű időkben egész jövendőnk, a szívünkről letépett magyar testvéreink millióinak a sorsa is azon fordul meg, tud-e nemzetünk a közelgő veszedelem láttára egységes lenni, avagy még ma is a pártoskodás lelke lesz felette úrrá?! Ilyen időkben fokozott éberséggel kell vigyáznia mindenkinek, hogy a legfélelmetesebb ellenségeskedés, a felekezeti villongás üszke lángra ne lobbanjon. Nemzetünk és jövendőnk ellensége az, aki ezekben a nehéz időkben mindent el nem követ ennek a békésebb időkben is olyan nagy pusztításokat végző veszedelemnek az elhárítására! A magyar fajt csodálatos vallási türelmességgel áldotta meg Isten. A magyar ember mindenkitől elvárja, hogy megbecsülje a lelkiismereti meggyőződését, de ő is tiszteletben tartja a másét. Fényes bizonysága ennek az, hogy magyar földön, Erdélyben, az 1550-iki, majd még ünnepélyesebben az 1557-iki tordal országgyűlésen iktatták a világon legelőször törvénybe a vallásszabadságot. A nagy nyugati nemzeteket is messze megelőztük ezen a téren. Ennek a nemzeti örökségünknek örökké fénylő bizonysága az is, hogy hithű r. kath. vezérférfiak: Beöthy Ödön, Deák Ferenc és társaik keltek síkra a mult század 30-as, 40-es országgyűlésein evangéliumi hitű testvéreik teljes vallásszabadságáért.