Két szív harca [antikvár]

Fedlapja kopottas, foltos, szélei sérültek.
Segesdy László. Két szív harca. Friss Újság. 96 p. Öt színes képpel. Fűzött papír. // Részlet a könyvből: Az elmaradt találka Úgy sütött a hold, mint ahogy általában a regényírók előírják: ezüstfehéren, szelíden és szerelmesen. Endreháza már aludt, csupán a város főuccáin lépkedett még egy-két későnjáró hazafelé, a szükkeblüen elosztott villanylámpák fényében. A nyári melegben, csaknem teljesen kiszáradt patak partján jólöltözött, karcén, magas fiatalember sétálgatott s vidáman dúdolt egy ismert operettdalt. Kalapját a kezében tartotta s a néha föléje áradó hüvős esti szélben megfürdette lobogó, kócos hajfürtjeit, melyeket gyakran ideges mozdulattal fésült hátra hosszú, finom ujjaival. Éjjel tizenegy óra volt pontosan, mikor a fiatalember egy pillantást vetett zsebórájára, melyet aztán könnyed mozdulattal csúsztatott vissza mellénye zsebébe. - Késik, mint rendesen - mormogta bizonyos szemrehányással hangjában s ez a korholó megjegyzés korántsem az órára vonatkozott, mely jó svájci gyártmány volt, hanem valakire, akivel a fiatalembernek találkoznia kellett éjszaka, a patak partján. Ez a valaki pedig a város főjegyzőjének huszéves és szépségéről híres leánya volt: Garba Etelka. A fiatalember csak félesztendeje lakott a városban, ahová mint szerényfizetésü takarékpénztári tisztviselő került el a fővárosból, de ezalatt a hat hónap alatt Palócz Bandi meghódította a város fiatalságát.