Késmárki karácsony [antikvár]

Részlet: Zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája - csodállak és szeretlek. Hányszor, de hányszor jártam áhítattal őserdeid megrendítő magányosságát, hányszor, de hányszor hallgattam vízeséseid méltóságos és ünnepélyes orgonazúgását! Hányszor, de hányszor itta szemem a csúcsok szűzi fehérségét kristályos hegyi hajnalokon és ó milyen földöntúli gyönyörűséggel élveztem kék és lila alkonyatok suhanását a felhőkkel ölelkező hómezők felett! Hányszor láttam a Tátra tövében megbúvó kicsiny és félénk falvakat és városkákat s koszorújuk közepében a Város, Késmárk kemény körvonalait!