Kalandorok és titokzatos történetek [antikvár]

Gerince kissé kopottas.
Ráth-Végh István: Kalandorok és titokzatos történetek. Fővárosi Könyvkiadó. Budapest, é.n. 280. l / Részlet: "A trónok kalandorai Nagy emberek elmúlásába nem bir a világ könnyűszerrel beletörődni. Bajos elhinni, hogy egy ragyogó elme világossága pillantok alatt elsötétüljön,- vagy hogy az uralkodói jogart tartó kéz kiejtse a hatalom jelvényét és mozdulatlanná merevüljön . Különösen, ha a halál rejtélyes módon ragadja el az áldozatát. Ilyenkor csirázik ki és szökik szárba a legenda magva halottakról, akik nem haltak meg. És ilyenkor arathatnak a vakmerő kalandorok, ha kedvez nekik a dolgok állása és megvan bennük a hiszékeny tömegek elszédítésére alkalmas szuggesztiv erő. Dom Sebastian portugál király agyában évekig forrott egy óriási méretű hadi vállalkozás terve: lerohanni a mohamedán világ alsóbbrendű népeit és Marokkótól Indiáig kitűzni a keresztet. (Abban az időben a keresztnek csak egy fajtáját ismerték.) S akkor majd a világ csodálattal fog meghajolni előtte, mint új Nagy Sándor, Cézár vagy Attila előtt, népe pedig a felsőbbrendűség glóriájával fog tündökölni, mint a földkerekség első nemzete."